Elérkezett végre az alkalom, hogy a Császári Paloták sokaságát rejtő Tiltott Város után a kínaiak számára szintén rendkívül híres császári parkokat is útba ejtsem. Hiszen amikor a kínai császárok nem a paloták falai között töltötték idejüket, akkor ezeken a helyeken jártak. Az épületek sokaságát elnézve, akár itt is lakhattak hosszabb, rövidebb ideig, mivel bár parkokról beszélünk, azért alapvetően itt is rengeteg császári épület található, beékelve a zöldellő parkok természetközeli világába. Ezúttal népesebb kínai baráti társasággal utaztam, hiszen öten jártuk be együtt ezeket a helyeket, mintegy öt óra leforgása alatt.
Közvetlenül a Tiltott Város északi kapujával szemközt található a Jingshan Park, ahova az ember 60 Ft-os jegyár ellenében léphet be, mintegy a Tiltott Város közvetlen folytatásaként. Azonban legalább egy órát érdemes rászánni, mivel az utat egyből hegyre fel lépcsőzéssel célszerű indítani. A hegymászásnak több előnye is van. Egyrészt az ember szakaszonként megnézhet egy-egy pagodát, míg a hegytetőre érve egy nagy pagodát talál, benne egy hatalmas Buddha szoborral, ahol feltehetően a császárok maguk is imádkoztak. Másfelől pazar kilátásban lehet részünk, mind a Jingshan északi felére, mind délnek fordulva a Tiltott Városra visszatekintve, amely utóbbit így felülnézetből csodálhatjuk meg. A Tiltott Város tetőrengetege és területének nagyrésze hirtelen egyszerre tárul a szemünk elé, amely merőben más nézetét adja a helyszínnek, mint amikor a paloták közötti folyosón sétál az ember. Még lenyűgözőbbé téve a már amugy is jelentős látnivalót.
Majd a hegygerincen lefelé ereszkedve ismét pagodákkal találkozunk. Összesen 2-2 pagoda karolja fel a központi nagy pagodát, így a hegygerinc egyszersmind öt épület helyszíne is, ahogy az ember végigsétál a lépcsőkön. Innen érdemes észak felé fordulni, hiszen a Jingshan kertjei és további épületei az északi részen találhatók. Nagy sajnálatomra, míg a kertek látogathatók voltak, közepén hatalmas íves kapukkal, addig a további palotaépületeket már csak kívülről szemlélhetjük meg. Bejutni nem sikerült, noha a hegytetőről felülnézetben azért ezek is megtekinthetőek. Nagyjából egy óra alatt így bejártuk ezt a helyet, amely méretében azért alatta marad a környező nagy látnivalóknak.
A nyugati kapun keresztül távoztunk, hiszen így egy rövid kis séta után értük el a Tiltott Várostól északnyugatra fekvő Beihai Parkot, amely minden kínai számára közismert látványosság. De a turistatérképeken is általában kiemelten szerepel. Ennek a helynek a bejárása azonban már jelentősen több időt igényel, hiszen területét nézve vetekszik a Tiltott Várossal. Azonban itt szinte minden épület és szeglet bejárható (azért itt is akadnak kivételek), viszont a park felét egy hatalmas tó teszi ki, így a park maga igazából egy hatalmas tópart, valamint egy a tó közepén fekvő sziget. Először tettünk egy kis sétát a déli kapuhoz, ahol megnéztük a park előcsarnokát, majd egy hosszú hídon keresztül jutottunk el a központi szigethez.
A központi sziget azonban nem sík terület, hanem egy hegy, amelynek a megmászásához ismét megannyi lépcsőt kell letudnia az embernek. A lépcsősorok szintenként további császári épületeket tartogatnak, többek között a császári pihenőpalotát is, ahova a császárok elvonulhattak, vagy legalábbis egy kicsit kivonulhattak a központi császári paloták közül. Míg végül a hegytetőn felkereshetjük a park jelképéül szolgáló nagy Fehér Pagodát, amely egyébként a park minden szegletéből uralja a központi látképet központi elhelyezkedésével. Innen aztán további képcsősorok vezetnek lefelé. Míg a szigetet dél-észak irányban szeltük át, de természetesen ez az irány nem kötelező. Lefelé ereszkedve betérünk megnézni a miniatűr császárszobrokat tartogató kis barlangrendszerbe is, amit szintén nem érdemes kihagyni. Míg a teljes parkbelépő úgy 450 Ft, ide további 150 Ft-ért lehet betekintést nyerni.
A sziget északi szegletében pedig egy nagy csónakkikötő található, hiszen a hatalmas tavat csónakkal is át lehet szelni, amely biztosan még különlegesebb hangulatot biztosít az arra látogatóknak is, természetesen nem ingyen. Mi azonban inkább gyalog folytattuk az utat, hogy egyetlen épületről se maradjunk le, így a park keleti oldala mentén jutottunk el végül a park északi kapujához. Menet közben is megnézve pár igazán hangulatos kínai épületet. Majd nyugatnak fordulva még több hangulatos épület következett, hiszen a tó északi oldala igazából egy egybefüggő palotaegyüttest alkot, ahol épületről épületre akad sok látnivaló, és aminek a bejárása további jelentős időt igényel. Néhol kisebb tavacskák is megbújnak a hagyományos stílusban épület kínai épületek között. S az ilyenkor szokásos módon szinte minden pár száz méteren lehetőségünk nyílik kínai császárnak beöltözve lefényképeztetni magunkat térítés ellenében. Ez valahogy minden kínai turisták által látogatott helyszínen így van, szinte már hiányérzetem fog támadni, ha valahol nem lesz erre lehetőségem. Bár eddig még sehol sem éreztem késztetést, hogy kínai császárnak adjam ki magamat.
Az északi oldal bejárása végén jutunk el az északi kikötőbe, ahova a központi szigetről megérkeznek a csónakok, vagy éppen indulnak. Mivel ez már a park északnyugati szeglete, így már csak egy újabb templomot érdemes megnézni nyugatabbra, ahol egy hegyen megannyi miniatűr buddhista istenséghez lehet imádkozni. Egyébként a pagodákban található Buddha szobroknál rendre fogunk is találni imádkozó kínaiakat. Máshol meg piros szerencsét hozó talizmánokkal aggatják tele a fákat, valamilyen személyes üzenetet ráírva. Elvégre a császárok is valószínűleg gyakorta maguk is ezeken a helyeken imádkoztak isteneikhez. A tó nyugati oldalán végigsétálva aztán kijutottunk a parkból. Bár sokat sétáltunk és el is fáradtunk az utazás végére, de egy igen tartalmas napot mondhattuk magunkénak.
