A tavaszi szünet elérkezése egyben a virágzások és a nyári melegek elérkezésével is együtt járt. Mindenhol színes foltokban virágok ékesítik a várost. Illetve jóbarátom, Hunor is most érkezett meg párjával együtt Pekingbe, hogy együtt fedezzük fel a kínai főváros megannyi érdekes helyszínét. Szóval rögrön az érkezés utáni délután rövidebb sétát tettünk a Yuanmingyuan-be, ahol a hatalmas vízfelületek mellett mindenhol zöldeltek a növények és virágok is szép számmal színesítették a hatalmas parkot. De műemlékként bejártuk a hajdani Nyári Palota romjait is, amelyek itt találhatóak. A hosszú utazásuk után ez a program adta magát, hiszen közvetlenül a Peking Egyetem mellett található, így utaznunk is alig kellett. Valamint a tóparti séta a természetben elég pihentető program.
A második nap aztán már rendesen elkeztük az egész napos kirándulások sorát. Mivel az időjárás jelentés esőt jósolt, így a Pekingi Állatkertbe mentünk el, mivel ha esett volna az eső, akkor a Óceániárium kiváló fedett csarnokos programnak ígérkezett volna. Az eső elmaradt, így zavartalanul tudtuk körbejárni a hatalmas parkot, benne megszemlélve megannyi fajta állatot. Teljesen be sem tudtuk járni, pedig legalább 8 órát töltöttünk el az Állatkertben. Így Hunorék először láthattak olyan egzotikusabb állatokat, amik otthon nem is láthatóak. Ezek közül a panda a leghíresebb, de a fehér tigris, vagy a delfinek megnézése sem lehetséges magyar állatkertekben. Egyes helyeken ugyan lehetett volna etetni is az állatokat, de erre inkább nem áldoztunk plusz pénzt. Minden kiállatóteret így sem láttunk, olyan hatalmas maga az Állatkert is.
A harmadik nap az idő rendkívül tiszta lett, és ezt arra használtuk ki, hogy ellátogassunk a Nyári Palotába, ahol a rendkívül tiszta idő alkalmat adott a hegyekkel szegélyezett nagy tó teljes panorámáját belátni. Itt is nagyrészt sikerült mindent megnézni, de teljesen természetesen ezt sem sikerült, hiszen Pekingben olyan hatalmasak az egyes műemlékek, hogy egyetlen nap gyakorlatilag kevés kényelmes sétával teljesen bejárni azokat. Szintén mintegy 8 órát töltöttünk el a körülnézéssel, és így igazán lényeges látnivalóról már nem maradtunk le. Bár sajnos a Márványhajót éppen most újítják fel, ami így kiesett a megnézhető látnivalk közül, de a hegy megannyi templomépülete és köztük a hatalmas központi torony, valamint az elbüvölő látkép a helyszín fő látványossága. Megnéztük a hegy északi oldalánál is a belső kertet és a víziutcát is. A nap végén pedig eljutottunk a tó közepén lévő szigetre is, átsétálva a 17 lyukú hídon, melyet megannyi különböző oroszlán szobra díszít. Tartalmas nap volt, annyi bizonyos.
A jó idő kitartott a negyedk napra is, amikor a Tiltott Városba látogattunk el. 7 órás látogatási idő alatt először felmentünk a Tiananmen Kapura, hogy felülnézetből vessünk egy pillantást a Tiananmen Térre, majd folytattuk utunkat befelé az egykori császári rezidenciára. Sajnos itt már több helyre nem jutottunk el az idő szűke miatt, pedig egészen záróráig benn voltunk. Így is megnéztük azért a porcelánkiállítást, az óragyűjteményt és a Nemzeti Galériát is. Viszont itt éppen a központi hatalmas palota épülete volt felállványozva, amit igen sajnáltam, hiszen ez a Tiltott Város legfontosabb jelképe. A nap erősen tűzött, és így mi is igyekeztünk a többi látogatóval együtt minél inkább árnyékban maradni. Hirtelen lett ennyire meleg Pekingben. Gyakorlatilag elérkezett a nyár. Az épületekből megnéztük a legtöbbet, amit időnk engedett, de a helyszín hatalmas kiterjedése szinte lehetetlenné is teszi, hogy egy nap alatt minden szegletébe eljussunk a Tiltott Városnak. Bízom benne, a lényeget így is láthattuk.
