Sok idő telt el amióta másodszor is megérkeztem Pekingbe, hogy egy tanulmányi ösztöndíj keretében a kínai nyelvtudásomat fejlesszem. Teltek múltak a napok, hetek, hónapok és lassan véget ér a közel egy éves nagy utazás a messzeségben. Azt hiszem a nyelvtanulási projekt jól teljesült, hiszen ezidő alatt megszereztem a legmagasabb Kínában letehető általános kínai nyelvvizsga szóbeli és írásbeli részét is, ráadásul az egyetem választható tárgyai nyomán egy éven keresztül még az üzleti kínai nyelvet is volt szerencsém tanulni. Talán a jövőben az üzleti kínai nyelvvizsgák megszerzése lesz a következő lépcsőfok. Természetesen a kínai nyelv tanulását szeretném folytatni, hiszen anyanyelvi közegben élve jól érzem, bőven lehet még hova fejlődni az idők során.
Azzal az érzéssel készülök elhagyni a várost, mely immár másfél évig volt otthonom, hogy egy nap biztosan visszatérek. Nem tudom előbb, avagy utóbb, de szinte bizonyosan nem utoljára jártam itt. Az itt eltöltött sok idő alatt, a város amolyan második otthonná vált a nagyvilágban, ahol már jól kiismerem magam, és ha úgy adódna akár idegenvezetőként elszegődve másoknak is meg tudnám mutatni, szerintem mik az igazán érdekes pontjai. A város, amely tele van turisztikai látnivalókkal, látványosságokkal és helyszínek tucatjaival, amelyeket egy életben egyszer megéri látni, felkeresni. Az első, majd a második ösztöndíjas ittlétem alatt sok helyet felkerestem már, sokat láttam és tapasztaltam, azonban még mindig nem állítanám, hogy mindent láttam, amit látni érdemes. A helyeket, amiket az első féléves ittlétem alatt már nem volt időm felkeresni, a mostani egy évben felkerestem, és e blogon igyekeztem be is mutatni. Sőt, megannyi helyet újból is felkerestem és körülnéztem.
Szeretek Pekingben kirándulni, amikor éppen tiszta az idő, és mivel a hatalmas város televan látnivalókkal, mindig akadnak ötletek merre induljak. Ha még itt lennék pár hétig, talán már nem mennék új helyekre, de az első ittjártamkor látott helyek közül visszanéznék néhányhoz. Ha az élet úgy hozza, hogy később még huzamosabb ideig elidőzöm a városban, akkor persze mindezidáig nem látott külvárosi látványosságok felé is elindulnék a városhatáron belül, a belvároson messze túl. Érdemes lenne egyszer látni a Zhoukoudian barlangjait, ahol a Pekingi Előemberek maradványai találhatók, a város legszebb természeti látványosságaként számontartott Jingdong Kanyont, vagy a Nagy Fal Simatai illetve Jinshanling szakaszait, hogy csak pár kiemelkedő helyszínt említsek.
Az idei visszatérés egyben a korábban kötött barátságok ápolását is segítették, és köszönet mindeni itteni barátomnak, hogy megosztották velem az idejük és velem tartottak e távoli utazásomban. A tanév végével azonban mindannyi iskolai jóbarátom számára a diplomaszerzés ideje érkezett el, így jövőre lesz aki itt marad Pekingben, míg mások a messzeség felé veszik az irányt. Egyikük éppen Magyarországra, de talán legmesszebbre a szobatársam kerül: az USA-ba. Mindenesetre bizakodom, hogy nem végleges a búcsú, és az ahogy továbbhalad az idő, úgy néha megszűnik a távolság és ismét találkozunk. Valószínűleg nem olyan gyakran látjuk egymást viszont, ám nem is egy életre szól a búcsú.
A tanulási időszak véget ért, és ahogy minden kalandnak kezdete is van, úgy vége is. Néha akad ugyan folytatás, de előbb-utóbb tovább kell lépni. Ahogy én is elhagyni készülök Pekinget a héten. Hiszem, hogy hasznos volt ez az év, sokat tanultam és tapasztaltam, nem jöttem vissza Pekingbe hiába, de a jövőben már inkább a megszerzett tudás hasznosításáé a főszerep.
Itt ér véget az út!
