Az utóbbi pár napban főként az ügyintézés foglalt le, és kevésbé mentem be a városba is körülnézni. Ezt a hiányosságomat remélem hamarosan pótolom, hiszen már sok látnivalót összeszedtem, amit Pekingben meg tervezek nézni, de ezekről majd látogatásom után tervezek írni.

Az egyetemi campus itt szó szerint város a városban. Az ember elvi szinten persze tudja, hogy a kínaiak sokan vannak, hogy Peking tízszer népesebb, mint Budapest. De más ezt tudni, és megint más megélni. Csak a külföldi cserediákok száma eléri a több ezret ezen az egyetemen, így nem meglepő módon a "Globális Falu"-ban kerülnek elszállásolásra. Itt lakom én is, egy kétágyas szobában egy szingapuri lakótárssal. Gyakorlatilag egész napos portaszolgálattal ellátva. Amúgy a Campus területén több hotel is található, aki különleges kényelmet és elbánást óhajt magának.

De a Campus szintén magában foglal minden mást is, amely egy városban lehetséges. A kínai diákok egész lakótelepeit. Akik azért nem laknak olyan jó helyen, mint a külföldiek. Bár magyar kollégiumi mércével, amennyit ismerek, itt még a kínaiak sem laknak rosszul a magyarokhoz képest. A kínai diákok számát én több tízezerre becsülöm. Emellett a város minden szükséges kelléke megtalálható itt: bankfiókok, áruházak és mindenféle kisboltok, postahivatal, étkezőhelyek egész sora. Az ember mehet itt étterembe csakúgy, mint egy hagyományos menzára. A boltokban meg minden kapható, nem csak papíráru. Láttam már elektrotechnikai boltot, mobilboltot, újságárust, zöldségest, fodrászt és még sorolhatnám. Egyébként az ember hamar megérti, miért kártyás előfizető a kínaiak 80%-a, lévén SIM kártyát minden újságárusnál is lehet venni.

Mindehhez társul az oktatási és adminisztrációs épületek egész sora, amelyek inkább a Campus középső részén helyezkednek el. A közepén a kulturális központtal, benne saját mozival. Valamint a környék legnagyobb könyvtára mellette. Ide még nem sikerült bejutni, mivel belépőkártyás azonosítás szükséges, különben nem enged át a kapu. A korábban említett lakóövezet és kereskedelmi övezet inkább a Campus déli része, míg a nemzetközi lakónegyed egy főútvonal másik oldalán a keleti szegletben kap helyet. Az utcákat megtöltik a kerékpárok és gyalogosok. Rengeteg kerékpár van itt, és ehhez mérten hatalmas kerékpártárolók egész sora. Őrszemélyzettel! Ezt még megtanulhatnánk mi is odahaza. Ahogy a Campust is kerítés veszi körbe, és a kapuknál egyenruhás őrség áll szolgálatban, hogy ne minden illetéktelen sétálhasson ide be. Ettől is messze vagyunk, aztán csodálkozunk a lopásokon. Az épületeknél szintén egyenruhások portásként. A belépéshez így a diákazonosító kártya hasznos eszköz. Remélem hétfőn nekem is lesz, de gyanítom mivel fehér ember még itt sincs sok, ezért úszom meg többnyire a belépés ellenőrzést. Viszont a könyvtárhoz akkor is kelleni fog.

A Campus északi része tavakkal, gyalogösvényekkel és fákkal benőtt rész. Igazi hatalmas park, amelyben hagyományos kínai építészeti remekművek bújnak meg. Műemléképületek a természetben. A legnagyobb tó közepére pedig egy félsziget nyúlik be, ahol már inkább a víz veszi körbe az embert. Aki pihenni akar, az bátran kijöhet, és a tóparton lazíthat egy kicsit. A park hatalmas, bejárni sem egyszerű. Emellett ebben az övezetben található a Rektori Ház (vagy inkább palota), valamint az egyetem történeti múzeuma is. A Campus térképe alapján egy úttal elválasztva a nyugati oldalon található az egyetemhez tartozó középiskola, de ott még nem jártam, mivel semmi dolgom nem akadt arrafelé. A Campus térkép pedig valóban hasznos, a hely tényleg elég nagy ahhoz, hogy érdemes legyen térképpel közlekedni.