Telnek a napok és az idő egyre kellemesebb tavaszba fordul. Egymás után kezdenek el virágozni a különböző fajta fák, és így szinte mindig látni valahol virágokat az út szélén, a parkokban. Miközben egyre több a zöld természet is, sőt lassan már minden fa visszanyeri a lombkoronáját is. Az idő már nem túl hűvös, de még nincs itt a nyár sem, hogy igazán meleg idő legyen. Szóval igazán kellemes ez az évszak, a sok színes virággal és az enyhe időjárással. Szerencsére szmogködök is ritkábban sújtanak le a városra, mint télen, bár Peking jellegéből adódóan egyes napokon azért visszatérnek.
A virágzó természetet kihasználva látogattunk el Liboval és egy másik kínai barátommal a Nagy Ébredés Templomába, amely egy közel ezer éves buddhista templom a külvárosban, de még nem nagyon messze a belterületektől sem. Elsősorban azért, mert a hegy oldalában található templom ismertetője egy virágkiállítással kecsegtetett április vége felé. A leírás azonban tévedett, mert bár valamennyi virággal, virágzó fákkal találkoztunk a templomban is, de kiállításnak nyoma sem volt. Ennek ellenére a látogatók száma viszonylag sok volt, noha külföldivel egyáltalán nem találkoztam látogatásom alatt. A templom viszonylag híresebb Pekingen belül, de ezek szerint elsősorban a hazai közönség érdeklődésére tart számot.
Diákigazolvánnyal kb 360 Ft-ért lehetett belépni, és nagyjából másfél óra alatt jártuk körbe az épületegyüttest. A bejárat után egy medencében halak úszkáltak, ami felett egy kis kőhíd ívelt át. A belépő udvaron azonban mind a négy sarokban egy kis torony kapott helyett, vagyis a megszokott jobb és baloldali harang és dobtorony kettőse itt duplán került felépítésre. Aztán egyre nagyobb és a kinézet alapján egyre régebbi fából ácsolt pavilonok követték egymást a templomegyüttes fővonalában, bennük megannyi buddhista istenség szobrával. Amik lefényképezési tilalmát mindegyikben teremőr felügyelte. A pavilonok ránézésre meglehet tényleg évszázadok óta állnak már a helyükön. A fővonal végén egy hátsó udvar is helyet kapott, aminek közepén egy nagyobb fehér pagoda állt. Szintén a hátső kertben találkozhattunk pár valóban ezer éves szoborral is, mint egy kőoroszlán, vagy egy táblát tartó kőteknős.
Kis körbejárás és fényképezgetés után a baloldali szekcióban folytattuk utunkat dombról lefelé. Ahol azonban vallási célú épületekkel nem, üzleti célúakkal annál inkább találkoztunk, mint teázó, étterem és egyéb kiszolgáló egységek. Bár szerencsére az egyik ksebb udvaron éppen virágzó fákkal is találkoztunk, amiket érdemes volt megszemlélni, különösen a nagy méretű fehér virágaik miatt. A templomegyüttes baloldai szekcióját pedig nem lehetett látogatni, feltehetően a fogadó kapott ott helyet, ami a kiírás alapján igen drága szálláshelyként szolgál. A templom bejárata előtt pedig utcai kirakodóvásárral is találkoztunk, ahol elsősorban szuveníreket és ételt lehetett beszerezni.
