Vasárnap ismét részt vettem a HSK 6-os nyelvvizsgán, hogy egy több mint két órás vizsga keretében számot adjak a kínai nyelvtudásomról. Izgulnom szerencsére azonban már nem kellett túlságosan, mivel nem kis meglepetésemre előtte éppen sikerült lekérdeznem a májusi ugyanilyen vizsgám eredményét, hogy sikerrel teljesítettem a HSK 6-os vizsgát. Pedig nem fűztem reményeket az egy hónappal ezelőtti vizsga sikeréhez, így külön is örültem neki, hogy sikerült teljesíteni a szintet. Ezzel megszerezve a legmagasabb írásbeli kínai nyelvvizsgát is, ami otthon a C2-es felsőfoknak feleltethető meg, vagyis a szokásos C1-es felsőfokhoz képest még magasabb szintet képvisel. A tanév végén tehát mind a szóbeli, mind az írásbeli legmagasabb nyelvvizsga birtokában hagyhatom el az iskolapadot. Természetesen tudásban még bőven lesz hova fejlődni a jövőben is.
Aztán elérkezett az utolsó iskolahét, amikor már nem voltak tanórák, azonban a különböző tantárgyakból még rendre hátravolt egy vizsga, így a héten még továbbra is bőven akadt tanulnivaló felkészülni az egyes tantárgyi vizsgákra. Elsőként hétfő reggel 10-kor a kínai Üzleti Szaknyelv vizsgája volt esedékes, ami szerintem most átlagosan sikerült. Örültem, hogy végig a tanév folyamán volt szerencsém gazdasági kínait is tanulni, hiszen ez nekem szakmába illeszkedő kurzusokat jelentett. Talán idővel lesz szerencsém külön üzleti kínai szaknyelvből is vizsgázni, hiszen a lehetőség adott hozzá, mégha idén az általános kínai nyelvvizsgákra összpontosítottam is.
Kedden épp nem volt esedékes vizsga, és a szép időt kihasználva tettem egy kis sétát a Hold Oltára Parkban, ahol megannyi műemléképület maradt fenn, ám éppen maga az oltár már nem megtalálható, és az oltár körüli négyzetes falon a kapukat is befalazták. Összességében tehát egy kellemes park, és műemléképületekből sincs hiány, de a helyszín nem tekinthető központi látványosságnak. Aztán szerdán 8-tól a Kínai Történelemből vizsgáztam, amely érezhetően nem tartozott a könnyű vizsgák közé most sem. A kurzus nekem sokat segített Kína kulturális megértésében, és megtapasztalni milyen nem elsősorban kínai nyelvet, hanem kínaiul szakmai anyagot tanulni.
A választható tárgyak után következtek a kötelező tantárgyak vizsgái. Csütörtökön 10-től az Általános Kínai Nyelv, ahol szerintem most is csak legfeljebb átlagos eredményt tudtam elérni, mert a felsőfokú egyetemi csoport már érezhetően képvisel nehezebb szintet, mint a múlt félévi középfok. Főleg, hogy két köztes szintet ugrottam a szintfelmérő vizsga nyomán. Végül péntek 10-től a Szóbeli Kínai Nyelvből vizsgáztam, ami egy írásbeli teszttel kezdődött, majd egy kb 5 perces szóbeli résszel folytatódott. A vizsga után pedig együtt ebédeltünk, mint nyelvi csoport. Ha nem fejezném be a tanulást, akkor a mostani felsőfok 1 után, az egyetemen van 2-es és 3-as szint is tovább mélyíteni a nyelvismeretet. A legmagasabb szintet képviselő felsőfok 3-as könyveket be is szereztem, hogy lehetőség szerint később tovább bővítsem kínai ismereteim.
A tanév ezzel véget ért, eljutottam a lezárás pillanatáig. Tavaly, amikor ideérkeztem, még nagyon messzinek tűnt ez a pillanat. Úgy hiszem sokat tanultam, sikerült megállnom a helyem a különböző nyelvi csoportokban. Az általános nyelvvizsgákből megszereztem, amit meg lehet szerezni. Eljutottam a záróvonalig, és most úgy hiszem elérkezik az idő, hogy továbblépjek. Kilépve az iskolapadból, előre egy ma még bizonytalan jövő felé. A nap, amikor majd elhagyom a várost, most már nagyon közelinek érződik. Az itt és most ezekben a hónapokban kellemes bizonyossággal töltött el, biztos volt hogy itt vagyok és merre tartok. Szemben az ott és majd, a szülőföld ma még megannyi kérdőjellel jellemezhető világához képest, ahová visszatérek hamarosan.
