A szombati idő igazán tiszta volt, a nyugati szeleknek köszönhetően a levegő szinte teljesen kitisztult arra a napra és így egy nagyon kellemes kirándulási napnak nézhettünk elébe. Liboval és egyik volt egyetemi csoporttársával indultunk el délután, hogy látogatást tegyünk a Nagy Kilátás Kertjébe, amely az egykori városfalon belül a délnyugati sarokban található, noha már csak a vizesárok emlékeztet arra, hogy valaha ott magasodott a városfal. A Nagy Kilátás Kertje pedig inkább újkori nevezetesség, még akkor is, ha teljes mértékben a császári időket eleveníti fel. A néhány évtizede épített park és annak épületegyüttese az egyik legjelentősebb kínai regény, a Vörös Szoba Álma helyszínének tökéletes rekonstrukciója.
A hely így egyben a Vörös Szoba Álma Múzeumként is nevezetes, noha nem nevezném múzeumnak a csázsárkori rezidenciák sokaságát, amelyek a ligetes parkban vannak szerteszét. A könyv televíziós sorozatként történt adaptációját is itt forgatták annak idején. Mindenhol régi stílusban épült pavilonok, a könyv egyes szereplőinek lakhelyei kerültek a történetnek megfelelően tökéletes hitelességgel felépítve. Sajnos ezt a klasszikus kínai regényt nem olvastam, így nekem megmaradt az egykori kínai nemesség életét bemutató rezidenciák érdekességeként a helyszín. Ahol nem csak bútorokkal, hanem az egyes szereplők bábuival is találkozhatunk, ahogy azok regénybeli életük valamely pillanatában megelevenednek. Laikusként tehát bepillantást enged a nemesi életbe, az öltözködésbe, és hogy hogyan élettek régebben a kínaiak.
A megannyi rezidencia mellől a jelentősebb vízfelület sem hiányozhat, amin már egészen jelentős tavi lótusz is megtalálható volt a nyár elérkezésének hála. A meleg időben pedig a tóparton hűsölni egyébként is kellemes programnak bizonyult, hiszen az útvonalunk rendre visszatért a park középpontjában található tóhoz, ahogy bejártuk az egyes könyvbéli szereplők lakhelyeit. A tiszta idő ráadásul jó alkalmat biztosított a fényképezéshez is. A virágágyások némelyikében rózsák is virágzottak, de feltehetően a virágszezon ciklusos, mikor éppen mennyi virággal találkozhatunk. A központi tavon pedig kacsák is úszkáltak, a tóban pedig viszonylag nagyobb halak is felbukkantak néha. Szerencsére ilyen helyen nem engedik a belépőket horgászni, így a természet békésen élhet.
Nagyjából az egész délutánt ott töltöttük, ahogy házról házra jártunk a vízparton. Mivel kisebb csatornáknak hála vízfelülettel szinte mindenhol találkozhatunk. Egyik helyen egy kisebb buddhista templomot is építettek, ahol már jelentős mennyiségű boldogsághozó piros talizmánt is felaggattak az eddigi látogatók. valamint kosztumos beöltözésre és fényképezésre is rendre alkalom nyílik, akinek ehhez támad kedve. Bár mi ezúttal nem éltünk a lehetőséggel, hogy magunk is a régi Kína hangulatába idomulva fényképezkedjünk a helyszínen. Összességében nagyon hangulatos és kellemes kirándulás volt, mintegy négy órás sétálással a Vörös Szoba Álmának világában.
