Hosszú távollét jellemezte az idei Holdújévet, amikor minden kínai igyekszik hazatérni, hogy a családjával együtt köszöntse az új esztendőt. A sárkány éve letelt, és beköszöntött a kígyó éve. A különböző díszítések esetében tehát a tavalyi sárkányminták helyett idén a kígyóminták domináltak, beleértve a szezonálisan kapható különböző ajándéktárgyakat is. Február elején én is elhagytak a nagyvárost, hogy a vidék felé induljak. A kiürülő Pekinget magam mögött hagyva Liboval, Noémivel és Libo még három külföldi diákjával: Kai, Neil és Gabriella tartottunk észak felé. Hosszú utazás után érkezve meg a legészakibb tartományba: Heilongjiang-ba (jelentése a Fekete Sárkány Folyója). Libo szülőfalujában ért minket utol a Holdújév, amit a falu táncházában ünnepeltünk.
A napok folyamán különböző szervezett programok is voltak, amik közül a Majiang nevű társasjáték bizonyult a legnépszerűbbnek. Szerintem egyben igen összetett játék is volt, miképpen kell kigyűjteni a kis táblákat a győzelemhez. Néha elég sokszor sikerült nyernem, máskor egyáltalán nem kedvezett a szerencse. A kínai sakk és kártyajátékkal is elütöttük az időt, de arányában nem olyan sokat. Játékok mellett a papírhajtogatás és papírvágásra is volt egy alkalom, valamint a Gabriella angol foglalkozást is tartott néhány falusi gyereknek a faluházban. A legmozgalmasabb program a téli halászat volt, ahol inkább csak nézőként fényképezhettük hogy a vidéki kínaiak hogyan fognak halat a befagyott folyó jegének feltörése után. A mély hóban még a traktor is elakadt egyszer odafelé menet. A kifogott halak eléggé kicsik voltak, és bár ott ezek este terítékre is kerültek, mi viszonylag keveset ettünk meg belőlük.
A Holdújév első és ötödik napján különösen sok étel került terítékre, az Új Év tiszteletére. Köztük az ilyenkor hagyományos ételnek számító jiaozi-vel, ami kis töltött tésztatáska megfőzve. Az ételek a falun egyébként sokkal jobb ízvilággal rendelkeznek, mint a bolti termékek a városban. A csillagokat is tisztán lehetett látni az égbolton, és nappal a kék ég fogadott minket a szmogtól szürke levegő helyett. Emellett az északi világ szépsége a rengeteg hó, amely fehér lepel alá vonta az egész tájat. Élveztem az ott töltött napokat, fényképekben is megörökíteni a túlzsúfolt város után az emberibb Kínát. Petárdák azért itt is előkerültek, hogy hangosan jelezzék az Holdújév alatt az ebédet minden házban, és hogy hangosan köszöntsék a helyiek a Kígyó Évének kezdetét.
A másik három külföldi diák egyenesen Pekingbe tért vissza, miután ők még a falura érkezés előtt elidőztek pár napot Harbinban. Libo, én és Noémi még pár napot hazafelé maradtunk Harbinban. Ahol még egy napig nagyjából Libo öccse és családja is velünk tartott. Mivel a hotel, ahol megszálltunk a városközpontban volt, ezért az érkezés estéjén és másnap délelőtt a történelmi városközpontban tettünk sétát. Ezt a részt még az oroszok építették, amikor időlegesen elfoglalták Kínának ezt a szegletét. A téren tipikus orosz épületek fogják közre a Szent Szófia Templomot, amely kívülről igazi mintadarabja az ortodox templomoknak. A falak mellett és a falakon pedig népes galambraj köröz, vagy használja ki, hogy a turisták kukoricával etetik őket. A galambok annyira megszokták már az embereket, hogy nem ritkán szó szerint tenyérből lehet etetni őket. A templom belülről azonban lényegében üres, semmi keresztény berendezés nincs benne, helyette rengeteg turista, a falakat beborító fényképek és néhány makett fogadott bennünket bemutatandó a harbini építészet remekeit.
Pár utcát továbbsétálva következett a történelmi főutca, amely közepén idén is különböző hó és jégszobrok kaptak helyet. Azt utcát pedig jellegzetes orosz stílusú épületek szegélyezték. A hó is esett egy kicsit. Megvolt az igazi harbini hangulat, majd délre visszatértünk a szállásra, mivel Libo öccséék hazaindultak, mi pedig továbbindultunk a Boldogság Templomába, amely egyike Észak-Kelet Kína legjelentősebb buddhista templomainak. Közben a hóesés is erősödött, így látogatásunk ideje alatt már szakadt a hó, és emiatt a fényképek is ködösre sikerültek, hiszen az erős hóesésben a kamera sem boldogult már olyan jól. Az templom nyugati oldala nagyon hasonlatos volt a már eddig látott buddhista templomokkal, ahogy különböző pavilonokban mindenféle istenségek szobrai kaptak helyet. Térdelő vagy épp füstölőt gyújtó kínaiakkal, akik ezen istenségekhez imádkoztak. A nyugati felén azonban hatalmas oszlopok és egy hatalmas Buddha szobor is helyet kapott egy téren, amit különböző pavilonok öveztek. A tornyoknak is kicsit más formája volt, mint délebbre és a háznagyságú szobor is rendkívüli látnivalónak bizonyult.
Alkonyatkor érkeztünk meg a téli Harbin legjellegzetesebb látnivalójához a Jég és Hókiállításhoz, ahol jégből és esetenként hóból építettek fel jópár épületet. Alkonyatkor ráadásul a világítást is bekapcsolják és ilyenkor különböző színekben pompáznak a jégszobrok és épületek. Egészen lenyűgöző látványban volt részünk, mialatt körbejártuk a helyszínt és gyönyörködtünk a különböző alkotásokban. Nagyon sokat azonban nem tudtunk itt időzni, mert az idő eléggé hideg volt, különösen ennyi hó és jég között. Ezt a helyet nagyon megérte felkeresni és megnézni. Este sok látogató is volt, akik feltehetően szintén a kivilágítás miatt időzítették későre a látogatást. Egyes jégépületekben pedig étkezni is lehetett. Nekem nagyon tetszettek a kivilágított jégpaloták, amelyek egyedi színt visznek az északi télbe, és amely miatt Harbinban a tél számít a főszezonnak. Az utcákon is megannyi jégszobor található ilyenkor, és még pár kisebb helyszínen további kiállítások is találhatók hóból és jégből.
Utolsó nap csak este kellett hazaindulnunk, azonban a délelőtt elment a vonatjegyek elintézésére. Délután a tartomány legmagasabb épületét kerestük fel, a Sárkánytornyot, amely Harbin TV-tornya, és ahonnan a tiszta időben körültekinthettünk a városon felülnézetből. Az épület aljában pár kiállítás is helyet kapott, így egy szegletben természettudományos érdekességekkel, egy másikban a dinoszauruszokkal ismerkedhettünk. Mindkettő érdekes volt, míg az előbbiben inkább játszani lehetett, a másikban a kövületeket nézegetni. Majd felmentünk a kilátótoronyba. Rengeteg piros szalagot helyeztek már el a korábbi látogatok a korlátra csomózva a boldogság reményében. Meg szépen körültekinthettünk a városon felülnézetből. Letekinthettünk a toronyházakra, és az időben is szerencsénk volt, hogy tiszta időnk volt. A torony fedett körfolyosóin pár más kiállítási tárgy is akadt, amit megnéztünk. Kifelé menet pedig mi is megpörgettük a szerencsekeret. Így most nekem is és Libonak is van egy boldogság piros szalagja az egyik sárkány szobrán a fogadócsarnokban, miután helyben nyertünk egyet-egyet.
Aztán ideje volt felvenni a csomagokat és elindulni a vasútállomásra. A repülőtérhez hasonlatos, nagyon modern kelet állomásról indult a vonatunk vissza Peking felé. Búcsút kellett vennünk az északi tartománytól, hiszen az utazás egy időre itt véget ért. Sok érdekeset láttunk, és biztos akad még felfedezni való később is.
