Március második hétvégéjén Liboval Shangdong tartományban tettünk látogatást, legalábbis az egyik tengerparthoz viszonylag közelebb eső falusi szegletébe. Az idő arrafelé már-már elérte a tavaszt, bár az éjszaka még ott is hidegnek bizonyult, ráadásul éppen látogatásunk idején heves szelek tomboltak. Összességében azért örültem, hogy egy időre sikerült elszakadni ismét a nagyvárosi környezetből, és elidőzni a vidéki Kína egy másik szegletében. A rövid kimozdulást aztán követték a pekingi mindennapok, és a hét elején tapasztalt jó idő hamar átadta helyét a mindent elborító szmogködnek. A remény, hogy a hétvégén talán sikerül kimozdulni, a múlté lett. Helyette maradt a tanulás. A következő hétvégén se érkezett lehetőség kimozdulásra a rossz idő miatt. Sok idő telt el a szmogköd alatt, ami meghatározóvá vált az idei télen.
Ahogy Magyarországon is nagy havazás köszöntött be március közepén, mindez Pekingben is csak pár napot váratott magára. Szerdán ritka és egyben gyönyörű hólepel borította be a várost, ahogy megült a hó a fákon és a háztetőkön. Szó szerint fájt s szívem, hogy mindez hétköznap és ráadásul a legtöbb órával elfoglalt napomon esett meg. Azt hiszem szinte pótolhatatlan lehetőségről maradtam le a teljesen hétköznapi iskolai kötelezettségek helyett, hiszen mind a Tiltott Városról, mint a Nyári Palotáról ilyenkor képeket készíteni életre szóló élmény lehetett volna. A nagy alkalom azonban elolvadt nagyrészt még aznap, a havas csoda egy délelőtt élte igazán páratlan szépségét. Félek egész életemben talán nem adatik meg még egyszer a lehetőség, hogy a tavaszi hólepel és a tiszta kék ég együttesét megörökítsem Pekingben. Az idő melegszik, hóra nincs már esély idén, de az ilyen kiadós tavasz eleji hó egyébként is ritka az egyébként elég száraz időjárású Pekingben.
A tanulás zajlott menetrend szerint, szinte kitöltve minden létező időt. A mai vasárnap pedig elérkezett egy újabb próbatétel ideje, amikor a kínai szóbeli felsőfokú vizsgára mentem el, de úgy érzem saját tudásom alatt szerepelve elég gyengén szerepeltem. Még szerencse, hogy ez a vizsga ismételhető. Eredmény meg majd egy hónap múlva derül ki, aminek fényében újrajelentkezem, avagy sem. A késő délutáni időpont, a pihenés nélküli napok nem kedveztek számomra. Ahogy az sem, hogy a jó idő, a tiszta idő is elérkezett és lélekben már elvágyódom kimozdulni a betondzsungelből. Talán a következő hétvégén már kedvező lesz a helyzet.
