A hétvége egyben tiszta időt is hozott a szelek felerősödésével és így már pénteken tiszta lett az idő, ami kitartott a hétvége hátralévő részében is. Kicsit sajnálom, hogy nem inkább a hét elején volt ilyen tiszta 3 nap, kedvezve a Hunorral közös kirándulásoknak. Azonban a jó időt veszni hagyni így is vétek lett volna, hiszen a tavasz végével még nem elviselhetetlen a meleg, még mindig találhatók nagyobb mennyiségben virágok, ahogy éppen más fafajok kezdenek virágzásba, és mindez a tiszta levegővel együtt igazán csábító egy kirándulás szempontjából.
Így szombaton Liboval felkerekedtünk, hogy egy általa még nem látott, de régóta látni kívánt helyszínt keressünk fel. Ez pedig Badachu, a nyolc templom hegye. Délután egész végig tehát hegyet másztunk, egyik templomtól a másikig, ahogy haladtunk végig a hegy mentén található zarándokösvényen. A felfelé út képe több helyen is jelentősebb változást is mutatott, mivel az elmúlt másfél évben is továbbépítették a hegy templomai közül párat és hozzá a gyalogösvény is terebélyes úttá változott a hegy alsó szakaszán. Kezdésként a hegy tövében lévő három, egymáshoz közeli templomegyüttest néztük meg, benne a helyszín jelképének számító hatalmas zöldtetős pagodával, aminek a belsejébe azonban már nem állt sor odaérkezésünkkor. Maradt a kívülről való szemlélődés és fényképezés.
Aztán elindultunk felfelé a hegyre, ahol a negyedik templomhoz most egy teljesen új széles lépcsősor vezetett fel, aminek tövében hatalmas oroszlánok szobra őrködtek. Illetve újonnan épített harang és dobtornyok is helyet kaptak a lépcsősor végénél. A templomnak csak az előteréig jutottunk, mivel éppen imádság zajlott a belső téren, és így a turisták nem nyertek bebocsátást ennél jobban. Az út innen egy széles ösvényen haladt felfelé, a korűbbi lépcsős gyalogösvényt lezárták, hiszen mellette jelenleg is nagyobb szabású építkezés zajlott. Az ötödik templomhoz így egy lankás és széles út vezetett fel. Bár jó pénzért libegővel is fel lehet jutni a hegy tetejére.
Azonban a hegy felsőbb szakaszai továbbra is változatlan, meredekebb és keskenyebb turistaútvonalat jelentettek. Így értük el először a hatodik templomot, ahol egy kisebb étkezést is beiktattunk, majd a hegy tetején található hetedik templomot. A hegytetőről pedig igazán pazar kilátásban lehetett részünk az alant elterülő zöldellő hegyekre, és Peking látképére, amely hatalmas méreteivel beleveszett a horizontba. Bár egyes markáns és magas épületek jól kivehetők maradtak, mint a TV-torony, vagy az egyetem melletti Acélipari vállalati toronyház, vagy még messzebb, már már a horizonton az Olimpiai Erdőparknál épülő hatalmas kilátótorony.
Egy másik gyalogösvényen ereszkedtünk le a hegyről, hogy aztán a kijárathoz képest jobbra fordulva a nyolcadik templomot is felkeressük, amely érkezésünk idején már zárt pavilonokkal fogadott bennünket. Pedig még kicsivel délután 5 előtt járt az idő, nem tekinthető túl késeinek. Így még vethettünk egy oldalpillantást a hegyre, meg kívülről megnézhettük az utolsó helyszín épületeit is, majd késő délután elindultunk hazafelé. Jó kirándulás volt a természetbe, mert bár az út kis templomokat érintve halad, a helyszín sok tekintetben inkább egy kellemes erdei kirándulás, hegymászás.
