Az elmúlt hónapban az egyik leggyakrabban reklámozott esemény Pekingben a 9. Nemzetközi Kertkiállítás, amely májustól novemberig várja a látogatókat egy elképesztően nagy területen, több tucatnyi külföldi kiállítási képviselettel és legalább 60 különböző kínai tájegységre jellemző jellegzetes kertekkel, épületekkel. Gyakorlatilag egész Kína képviselve van egyetlen helyen, az adott tájegységekre leginkább jellemző építészeti stílusokkal és kertekkel egyetlen hatalmas szabadtéri megaparkban. Liboval nem sokkal a nyitás után, már 9 óra tájban elérkeztünk a helyszín 1-es kapujához, ami a legközelebb esik a metróvonalhoz. A 14-es metrót is gyakorlatilag a nyitás előtt adták át, és jelenleg egyetlen célja, hogy a helyszínt összekösse a várossal.
Elsőként így a víziföldek tájképéhez érkeztünk meg, ami nekem egyetlen hatalmas rízsföldre emlékeztett, ahogy a szabályos négyzetes vízterekben zöldeltek a növények. Aztán a Kertkiállítás nemzetközi szekciójában folytattuk az utunkat, amely inkább egyfajta képviselete volt megannyi külföldi országnak. Külföldiek árultak az adott országra jellemző szuveníreket, azonban az adott országra jellemző kert csak elvétve akadt ebben a kiállítási blokkban, többnyire a képviselet megállt a jellegzetes építészeti stílusban emelet házikónál. Azonban egy francia és egy arab kastély életnagyságban került felépítésre a helyszínen. Noha egyenlőre a beltér még nem lett kialakítva, de a külső látvány már így is lenyügőző. A nemzetközi szekció azonban mindössze egyetlen blokkja a helyszín megannyi blokkja közül és a többi helyszínen már Kína különböző tájaival ismerkedhetnek a látogatók.
Egy kis kitérővel még a kínai űrprogram és a futurisztikus kert is képviselve volt, amit gyorsan megnéztük. Majd elkezdtük bejárni a különböző városokra jellemző kertek rekonstrukcióit. Bár néhány kert megtekintése után el is érkeztünk a Központi Kiállítócsarnokhoz, aminek belsejében megannyi színes virág fogadja a látogatót. Különösen a mindenféle színekben megtekinthető orchideák szemet gyönyörködtetőek, de természetesen érdemes a többi virágot is megszemlélni. A Csarnok középső terme ráadásul üvegtetővel borított, így az ember szinte a szabad levegőn érzi magát, miközben valójában továbbra is a beltérben mozog. Más termek is találhatók, ahol természetfotókkal, a virágokhoz kötődő lakberendezéssel, kőfaragványokkal és persze szuvenírekkel is találkozhatunk.
A nagyobb léptékű kínai kertek kialakítása a Központi Kiállítócsarnoktól északnyugatra kezdődnek, és sok turista igazából innen, a 3-as kaputól kezdi csak meg az utazását a hatalmas Kertbirodalomban. A különböző kertek csoportosításakor probáltam valamilyen rendezőelvet megállapítani, azonban ez nem sikerült, hiszen a megannyi blokk igazából nem a földrajzi tájegységek megoszlását követi, így gyakran az itt egymás mellett kialakított kertek a valóságban akár relatíve messze lévő helyeket is képviselhetnek. Egyes blokkok inkább több relatíve kisebb keretet foglalnak magukban, ahol mondjuk egy nagy kertesház adhatja a méretek viszonyítási alapját. A kertekhez kapcsolódóan pedig nagyon gyakoriak a vízfelületek, nem egy helyen a mesterséges kis források és vízesések is, amik a nagy melegben segítettek kicsit elviselhetőbbé tenni a hőséget. Egyben a vízfelületek szebbé is varácsolják az egész helyszínt, ahogy a vízen visszatükröződnek a különböző épületek és fák sziluettjei.
A kertesházak méretét azonban jelentősen meghaladó kiállítási szekciók is megtalálhatóak a Kertkiállítás területén, amely közül a legnagyobbak már egy kisebb tó körül kerültek kialakításra, így inkább hatnak valamilyen kisebb kínai palotának. Az egyes blokkokban tehát nagyobb, esetleg központi helyet elfoglaló bemutatókert megteremti a saját maga légkörét, ahogy rendszerint egy tó körül felépített egységes építészeti stílus bemutatja az adott tájegységet. Megelevendnek a délkínai vizivárosok is, és a jellegzetes épületek így a természet zöldjében különösen kellemes kirándulóhelyet jelentenek, és az ilyen helyszíneken általában népes kínai turistacsapatok pihengetnek. A Chengdu kertben pedig két valódi pandával is találkozhatunk, melyek így képviselik Sichuan tartományt.
Az egyes blokkokat középen egy út választja ketté, ahol bérelhető minibuszok szállítják a turistákat egyik blokkból egy másikba. Bár szerintem gyalogszerrel sokkal érdekesebb végighaladni a megannyi látnivalón. Az út mellett sorakozik több növényekből kialakított szobor is, amelyek közül nekem talán a zöld Nagy Fal tetszett a leginkább, de megelevendnek más épületek is másai is. A középső út mellett kapnak helyet a büfékocsik, de emellett rendes éttermek is találhatók, amik egyikében mi is ebédeltünk beiktatva egy rövid pihenőt déltájban.
A kültéri látnivalók mellett rendre felbukkannak beltéri kiállítóterek is, amiből egy kisebb faragványokat bemutató csarnokban mi is megfordultunk, valamint megnéztük a Kertépítészeti Múzeumot is, ahol az első tárlat a kínai kertépítészet történetét mutatja be röviden. A Múzeum igazi érdekessége azonban az, hogy valójában rendre beltérben kerültek kialakításra olyan kisebb, egy adott területet képviselő kertek, amelyek a kültéren is megtalálhatóak. Azonban itt mindez egy üvegtetőn át bevilágítva egy nagy épület belsejében. Még a vízfelületek is visszaköszönnek a beltérben. Az aulában pedig az egykori Yuanmingyuan terepasztala kapot helyet, mint a valaha épített egyik legnagyobb kínai kertegyüttes. Mivel ide már a múzeumi zárórakor érkeztünk el, így bár sokat megnéztünk, de nem mindent.
A Kertkiállítás északnyugati szegletében folytattuk az utunkat, ami egy erdőpark. Lépcsők vezetnek fel a dombokra, mivel ez a terület már nem sikterület. A zöldellő erdők által közrefogva aztán további épületek lettek elkészítve, amelyek közül a legjelentősebb egy hatalmas pagodatorony. Egyben az egész Kertkiállítás jelképének is választott Yongding Pagoda, feleleveníti a hatalmas kínai buddhista építészet remekeit, azonban azt gyanítom méreteiben lehet nem csak megközelíti, hanem meg is haladja azokat. A hatalmas torony a helytető közelébe épített templomegyüttes szívében tör az ég felé. Noha bemenni nem lehetett, meglehet a belső kialakítás még jelenleg is folyamatban van, azonban kívülről is impozáns látványt jelentett a fehér-barna színekben tetsző hatalmas torony, ami szinte mindenhonnan látható méretei és elhelyezése folytán. Emellett a többi erdőbéli épület aprónak hat, noha pusztán csak rendes házakról van szó.
Nem mentünk el egészen a park végéig, bár a térkép még jelzett pár épületet arra is, hanem inkább leereszkedtünk a dombokról és az utat követve jutottunk vissza a kertkiállítási blokkokhoz, ahol még egy kevés időnk maradt nézelődni, hiszen eddigre már az egész park az aznapi záráshoz közelített. Így a pandákat is már csak az üvegen belesve láthattuk, mire megtaláltuk őket az 5 órás épületzárás után. Aztán délután 6 órához közelítve távoztunk, hiszen a belépőkapukat összekötő buszok csak 6-ig közlekednek, amikkel gyorsan visszaérhettünk a metróhoz. Így is meglehetősen elfáradtunk a nap végére, pedig még ennyi eltöltött idő dacára sem láttunk mindent, még jelentős rész maradt le. A Kertkiállítás méreteiben egyszerűen olyan hatalmas, hogy nekünk több mint 8 órás kirándulás alatt sem sikerült körbejárni. Noha ennyi idő alatt azért nagyon sokat láttunk így is.
