Az utolsó városkapuknál tartott kirándulás szép időjárása hamar a múlté lett. A szmog ismét lecsapott a városra, hogy fehérré színezze a levegőt, amitől nem lehet rendesen látni sem. Szóval ilyen időben nem érdemes kimozdulni kirándulni, mert gyakorlatilag esély sincs semmit látni a városból, ráadásul egészségileg is erősen ártalmas lenne hosszabb időt tölteni a szabad ég alatt. A tavalyi télen rendre kék ég jellemezte a várost, és elvétve akadt rossz idő. A tavalyi kellemes télnek azonban idén nyoma sincs, egy héten jó ha egyszer látni a kék égboltot, a többi napon a nap is csak homályosan hunyorog a szmogtenger felett valahol a messzeségben. A helyzet tragikus, és magyar viszonylatban gyakorlatilag leírhatatlan, mert az idei pekingi tél légszennyezési átlaga többszöröse az otthoni legrosszabb napoknak is.
Szabadba kirándulni tehát nem javasolt, így marad a kollégiumi szoba, ahol minden nap tanulgatok kínaiul, hogy ne kopjon meg a félév során megszerzett tudás. Lassan végigvettem a félév tankönyveiben az órákon be nem fejezett fejezeteket is, így napi másfél-két órákat foglalkoztam a kínai tanulással. Tegnap pedig kisebb kirándulást is tettem Noémival a Pekingi Planetáriumba. Ez közel két órás programnak bizonyult, mialatt bejártuk a különböző tárlatokat az égbolt nyomában, amit itt és most szabad szemmel úgy sem lehetne látni. A régebbi A épület a budapesti Planetáriumhoz hasonlatos, aminek közepén kupola alakú vetítőterem található, azonban az épület két szárnyában kiállításokat is megnézhetünk. Az egyikben a a Föld mozgásával kapcsolatos modellek mozognak, a másikban különböző a világűrrel kapcsolatos képek kiállítása kapott helyet. A látogatók zömmel gyerekeket kísérő szülők voltak, és a mindenféle vetítések így gyanítom a gyerekeket célozza meg elsősorban.
Innen mentünk át a sokkal nagyobb B épületbe, amely már igazán modern üvegpalota és kiállítótér. Három szinten különböző kiállítások tekinthetők meg itt is, de emellett további három vetítőteremmel is fel van szerelve. Két vetítőterem az első emeleten található, és jószerivel ott nem is találkozni más érdemi látnivalóval. Pár konzolos játékkal is találkoztunk ugyan, de ezek se kötöttek le igazán. A földszinten a Nap, a Hold és a bolygók kapnak főszerepet, ahogy mindegyiknek egy külön kis helyszín szolgál bemutatásul. A Holdon még virtuálisan utazhatunk is egy holdjáróval, amit ott jártunkkor is gyerekek vezettek. A holdjáró elé vetítve a haladáskor látható képet, ami természetesen egy kínai zászlós kínai holdbázisról indul. Az alapsorban egy vetítőterem mellett mai műholdak és antik csillagászati eszközök egyaránt megtalálhatók voltak a kiállított tárgyak között.
Szerintem a Planetárium itt igazán érdekes hely, nem egy unalmas múzeum hangulatát kelti. A kiállítások gyakran interaktívak, és látszik az egész helyszínen, hogy elsősorban a tudományos ismeretterjesztést a szórakoztatással ötvözve akarja megvalósítani. Egy kicsit virtuálisan is elutazhattunk a messzeségekbe, hamár itt helyben a közelségekbe elutazni nem lett volna túl érdemes. Aztán remélem egyszer majd csak eloszlik a szmogköd és nem csak pár napra lehet kitekinteni az égboltra, vagy a különböző helyszínek látképére.
