A Qingming ünnep hosszú hétvégéje alkalmat adott a kezdődő tavaszban kirándulni, elhagyva Pekinget. Liboval, egy jóbarátjával Maomao-val, és egy diákjával Catherine-nel négyen indultunk útnap péntek éjjel Datong irányába, amely a szomszédos Shanxi tartomány fővárosa. Kora reggel érkeztünk meg, majd kitérőt tettünk a hotelbe, lepakolni a nem szükséges holmikat. A kiránduláshoz megállapodtunk az egyik helybeli taxissal, hogy fix tarifa ellenében egész kirándulásunk alatt legyen a sofőrünk, és így jelentős időt takarítottunk meg eljutni egyik nevezetességtől a másikig. Mivel a történelmi látnivalók szinte kizárólag a városközponttól messze találhatók, és a költségeket megosztva korrekt összegért jártuk be Datong és környékének nevezetességeit.
Először közel másfél órás utazással a Xuankong Templomot kerestük fel, amely az egyik jelentős buddhista zarándokhely, a Heshan hegy oldalában található. Mivel előző nap némi hóesés is volt, így útközben a hegyek csúcsain még mindig fehérlett valamennyi hó. Sok felhő volt az egén, és jelentős széllel is szembesültünk. Viszont a levegő tiszta volt, ami felüdülést jelentett Peking után, és összességében jó időnk volt az utazás alatt. A Xuankong Templomba, még diákigazolvánnyal is közel 2300 Ft volt a belépő, féláron. Nagyjából egy óra alatt jártuk be a hegy oldalába épített templomot. Haladni a tömegre tekintettel sorbanállás szerűen lehetett. A helyet mintha ráragasztották volna a hegy oldalára, és az alacsony korlátok mellett időnként elfogott a tériszony, ahogy a mélységbe alátekintettem. A fából épített templomban különböző Buddha szobrok kaptak helyet az egyes fülkékben. Érdekes helyszin volt, ahogy a templom szinte rásimult a hegyoldalra.
Innen a külváros másik szegletébe indultunk, hogy egy óra múlva megérkezzünk a Yingxian Fatoronyhoz, vagy ahogy általában hívják egyszerűen a Fatoronyhoz, amely egész Kína legrégebbi fából épült épülete. Közel egy évezrede áll már a helyén, bár a mellette található kisebb templomegyüttes még ennél is régebbi. Különösen kiváncsi voltam a helyre, mivel korábban a kicsinyített másolataival mind a Világparkban, mind a Nemzeti Múzeumban és a 798-as Művésznegyedben is találkoztam. A torony fölémagasodott a környező régi stílusban épült utcáknak. Az emeletekre azonban nem lehetett felmenni, így csupán a földszinten lévő hatalmas Buddha szobrot tudtuk belül megtekinteni. A torony mögött, északra található a régi kis templom három épülete, amelyben további buddhista istenségek kaptak helyet. Az arra járó kínai turisták pedig átszellemülten imádkozhattak hozzájuk. Engem elsősorban a magas és hatamas torony látképe ragadott meg, ahogy hátterében fehér felhők úsztak a kék égen. Féláron kb 1000 Ft-ért jutottam be látni az eredetit közelről is.
Aztán visszatértünk Datong központjába, ahol a történelmi óváros található. Jelenleg is nagy erőfeszítésekkel építik újra az egykori történelmi városrészt, mely a széttagolt Kína egyik időszakában a Wei dinasztia fővárosa volt. Az óvárost már így is egy teljesen újraépített városfal övezi, amely pontosan olyan, mintha valóban a Ming-kor óta mindig is ott állt volna. Igazából a történelem egy rövid pillanatát leszámítva (amikor lerombolták), ott is áll. Itt inkább visszafordulni látszik a modernizáció. A Dobtorony már újra áll, és a Harangtorony építése is folyamatban van, ahogy az új épületek elbontása és a történelmi látkép helyreállítása is folyamatos. 10 év múlva talán már teljesen visszatér a történelmi hangulat a város ezen szegletébe. Felkerestük a birodalmi idők 9 Sárkány Falát, mely mintául szolgált a később épített Beihai Park és Tiltott Város beli 9 Sárkány Falaknak. Ez a fal azonban régebbi, mintegy 6 évszazada áll már a város szívében. Az első nap végén még beiktattunk egy vacsorát, aztán igyekeztük kipihenni magunkat holnapra.
A második nap szintén kora reggel indult, szintén közel egy órás utazással értük el a Yungang Barlangokat, amely egész Kína szerte az egyik legjelentősebb hatalmas kőből a hegy oldalába faragott Buddha szobornak is helyet ad. Emellett számtalan kisebb barlangban további tízezer szám találhatók buddhista istenségek szobrai, ahogy közel ezer évvel ezeleőtt belefaragták őket a hegyoldalba, a barlangokkal egyetemben. A helyszín bejárata után oszlopokat tartó elefántok egész sora vezet egy aranyfához, majd a hídon átkelve a központi buddhista templomhoz. Amely azért különleges, mert cölöpökön áll egy kis tó kellős közepén. Az épületek szerintem nagyon szép, tradicionális kínai stílusban épültek, az egyes pavilonokban hatalmas Buddha szobrok kapnak helyet, hármasával. Sőt itt még pár szerzetest is alkalmunk adódott látni.
A központi templom elhagyása után következnek a barlangok, amelyekben a megannyi buddhista istenség szobra is helyet kap. Szint gyakran hármasával elhelyezve őket egy kis fülkében. Sajnos az idő, és az emberek pusztítása már nyomot hagyott a helyen, teljesen ép faragványokat csak kisebb részben lehet látni. Bár bizakodásra ad okot, hogy felújítások itt is zajlanak. Egyes barlangokban egészen hatalmas szobrok is helyet kapnak, amelyek mellett az ember olyannyira eltörpül, hogy a tenyerükben is könnyedén elférne. Így az egészen apró, már már díszítőelemnek vélt apró faragványoktól az óriásokig minden méretben találkozhatunk szobrokkal. Diákigazolvánnyal fél áron kb 2600 Ft a belépő, és nekünk olyan két és fél óra jutott bejárni, mielőtt haza kellett indulnunk, de lehet kicsit többet is megéri itt elidőzni. Visszasétálva a kijáratnál pedig szuvenírboltok egész sora található, ha valamilyen emléket is magunkkal vinnénk. Bár alkudni ajánlott, az általam vett emlékérme így lett 300 helyett 10 jüan. Végül várt minket déltájban a hazaút, búcsút kellett vennünk Datongtól, hogy hazainduljunk.
