A szmogtól nagyjából teljesen mentes idő sajnos szerdán már nem tartott ki, de szerencsére még túlságosan súlyossá sem vált az állapot Pekingben. Az ötödik nap délelőtt nem utaztunk el sehová sem, hanem délután folytattuk Hunorral és barátnőjével a város felfedezését. Ellátogattunk a Gong Hercegi Palotába, amelyet közel 3 óra alatt jártunk körbe, bepillantást nyerve egy nem császári rezidencia kinézetébe. Bár a lakónegyed épületei és kialakítása sokban hasonlatos a Tiltott Városban tapasztalhatóhoz, ahogy pavilonok fognak közre négyzetes tereket. A palotakert viszont egy kellemes ligetként szolgál. Nem sokkal zárás előtt jöttünk csak ki, és mentünk tovább a CCTV-toronyhoz, ami a kínai központi televízió tornyaként magasodik a város fölé. Naplemenete környékén érkeztünk, így még napvilágnál néztünk körbe a városon felülnézetből, de mire bejártuk a toronyban található kiállításokat és megvacsoráztunk, addigra lement a nap és hazafelé már a kivilágított tornyot tudtuk megnézni.
A hatodik nap aztán kimentünk a külvárosba, hogy együtt másszuk meg a kínai Nagy Falat. A legkönnyebben megközelíthető Badaling szakaszhoz látogattunk ki, mert így is jelentős mértékű utazás kellett a helyszín felkereséséhez. Felmentünk félútig felvonóval és onnan kapaszkodtunk fel a meredek lépcsőkön tovább a legmagasabb toronyig. Aztán visszafordulva leereszkedtünk a szakasz alján található erődig. Egy ebédet is beiktattunk, mielőtt kora délután visszaindultunk Peking belvárosába. A hosszas buszozást követően érkeztünk meg a Desheng Kapuhoz, ahonnan még ellátogattunk a Dob- és Harangtorony kettőséhez. Felülnézetből is pár pillantást vetve a régi kínai lakóépületekre, a hutongokra. A Dobtoronyban pedig az aznapi utolsó dobelőadást is megnéztük és meghallgattuk, majd zárással együtt elindultunk haza.
A hetedik nap a kínai spirituális élet jellegzetes helyeihez látogattunk el. Így reggel először a Yonghe Lama Templomban jártunk, amely Peking legnagyobb tibeti buddhista templomba, és ehhez illeszkedve jelentős számú látogatóval találkozhattunk benne. Befelé haladva egyre nagyobb pavilonok és bennük buddhista istenségek szobrai kaptak helyet. A helyet pedig áthatotta a füstölők illata, amit az istenekhez imádkozó kínai látgatók gyűjtottak meg szerte a templom szentélyeinél. Onnan az utcán átkelve érkeztünk meg Konfucius Templomába, ahol a központi téren tizenegy táblatoronyban hatalmas teknősök hátán hatalmas táblák tanúskodtak a múlt nagyjainak tetteiről. Az épületekben körbe pedig kiállításokat volt szerencsénk megtekinteni. Az épületegyüttes nyugati oldala a Birodalmi Hivatalnokiskola, ahol a központi tér közepén vizesárokkal övezve egy hatalmas pavilont találtunk, benne egy trónszerűséggel. A szélső épületekben pedig a hajdani kínai oktatás és vizsgáztatás témájában láthattunk kiállításokat. Egy ebédszünetet követően ismét átkeltünk az uton észak felé, és így érkeztünk el a Föld Oltárához. A nagy park műemlék részeit szerencsére gond nélkül be tudtuk járni, de kellemesen kialakított kínai parkövezetbe nem jutottunk be, mert valamilyen rendezvény miatt a rendőrség lezárta. Így maradt a két színtes négyzetes oltár és az olyan kapcsolódó épületek megnézése, mint a harangtorony.
A nyolcadik napon folytatva az előző napi programot a Mennyek Templomába látogattunk el, amelyben kék kupolás épülete egyben Peking szimbolóuma is. Szinte mindenhol találkozni az épület jellegzetes formájával és képével a plakátokon. A park egyben Peking egyik legnagyobb parkja is, ahova a kínaiak rendszeresen kijárnak találkozni, így különböző zenélő kínaiak mellett láthattunk sakkozó vagy kártyázó lakosokat is. A műemlékek sorában megnéztük a központi épülethármast, így a Mennyek Temploma után a Vízhangfalat és a második kisebb tornyot is, majd az Ég Oltárát, amely a legnagyobb császári áldozati oltár. Minden irányban hármaskapuk övezik és háromszintes a köralapú építmény.A központi épületeket elhagyva a park nyugati felében megnéztük az Önmegtartoztatás Palotáját, ahova a császár elvonult a szertartások levezénylése előtt meditálni. A hangszermúzeumba viszont már nem mentünk be, inkább még megnéztük a virágkerteket és a kettős pavilont, mielőtt visszaindultunk.
