Hosszú szmogköddel sújtott idő után erős szelek érkeztek, amik tegnap végig jellemezték az időjárást. Így a látási viszonyok és a levegő általában véve is nagyon jó lett egy kiránduláshoz. Kihasználtuk az alkalmat Liboval és Noémival és a városközpontban tettünk látogatást a péntek folyamán. Az Előkaputól indultunk, hogy a téren keresztülvágva eljussunk a Nép Nagycsarnokába, amely Kína parlamentje. Szerencsére sikerült bemenni körülnézni a látogatóknak fenntartott részen, amely azonban jelentősen el is tért attól, amit első ott jártamkor nézhettem meg. A tárgyalótermek közül sajnos csak kettőt sikerült megnézni, ami kevesebb volt, mint tavaly. Az egyik éppen látogatható tárgyalótermet viszont eddig nem is láttam. Szép piros színek domináltak benne.
Aztán haladtunk körbe az emeleten és ezúttal szépen berendezve lehetett látni mind a nagy üléstermet, mind a bankett termet, tehát ezeket is megnéztük magunknak. Közben fényképeket is készítettünk magunkról az épület jellegzetes hátterével. A termekbe most sem lehetett besétálni, amit a biztonsági őrök hada is felügyelt, akiket gyakorlatilag majd minden 10 méteren lehetett látni. Maradt a betekintés az épületbe. Végül ismét visszasétáltunk a földszintre, ahol most üresen volt látható a sajtótájékoztató terem. Az előtérben még megnézhettük a Mennyek Templomának kicsinyített másolatát, mielőtt kiléptünk az épületből. A lépcsősorról azért még kifelé menet jó kilátás nyílt az egész Tiananmen Térre.
A parlament épülete után az attól nyugatra található épület felé tartottunk. Az utca túloldalán egy még ilyenkor is zöld parkkal körülvett hatalmas szürke buboréképület rajzolódott ki, a Nemzeti Előadóművészeti Palota. Az épületet 2007-ben adták át, és Peking legmélyebb építésű épülete az ismertető szerint. Egyben az egyik modern pekingi látványosság, nem is véletlenül, hiszen valóban építészeti remekművel van dolgunk. Funkcióit tekintve nagyjából a magyar Nemzeti Színház, a Művészetek Palotája és az Operaház egybevont hatalmas komplexumának feleltethető meg. Az óriásbuborék hatására külön ráerősít, hogy az épület még így télen is vizesárokkal van körülvéve. A víz és a hatalmas szürke épület együttese igazán szép látnivaló, hátterében pedig a Nép Nagycsarnoka is feltűnik az utca túloldaláról. A fényes zürke borítást pedig helyenként üvegablakok váltják fel, megtörve a monoton külsőt. Mivel az épületet a víz teljesen körbeveszi, így a bejárat is lesüllyesztve található. Igaz, most csak a bejárati csarnokig mentünk be, de napi jegy ellenében (kb 1000 Ft) bejárható az épületegyüttes.
Egy közbeiktatott ebédet követően visszasétáltunk a Tiananmen Térre, ahol most először nem csak kívülről, hanem belülről is megnéztem, megnéztük a tér déli végét jelentő Zhengyang Kaput belülről. A karzatról kissé felülnézetből tudtunk rálátni Mao Mauzóleumára szemközt, illetve a Nép Nagycsarnokára nyugat felé, és a Nemzeti Múzeumra kelet felé a tér két oldalán, és a torony másik oldaláról pedig az Előkapura nyílt kilátás, ami anno a Zhengyang Kapu íjásztornyaként szolgált, és a városfal is összekötötte őket egy udvart formázva ott, ahol ma körút található. A kapu tornyába belépve a különböző kiállítások voltak láthatók, de ezekben domináltak az eladásra kínált szuvenírek. Amik szépségét nem vitatom, ám sok történelmi vonatkozása csak a kiállított fényképeknek maradt. Ráadásul a tér felőli oldalra kitekinteni a négy szint egyikéből sem lehetett, noha reméltem felülnézetből látni a teret.
A Tiananmen téren délről indultunk észak felé, és haladtunk el Mao Mauzóleuma mellett elsőként, aminek vonalából visszatekintve jól fényképezhető volt egyszerre a Zhengyang és az Előkapu. A mauzóleum túloldalán északon nyílt kilátás szemből a két teret határoló nagy épületre a Nép Nagycsarnokára és a Nemzeti Múzeumra. A tér közepén pedig a Nép Hősök Emlékművének obeliszkje magasodott. A szél erősen fújt a téren, így igyekeztünk gyorsan haladni, a hét kivetítőt elhagyva a tér északi végéhez. Ahol az Országzászló lengett az erős szélben, mi pedig fényképeket készíthettünk a Tiananmen Kapuról egy út távolságra szemből. Majd az aluljárón átkelve már megérkeztünk a Tiltott Város elővárosához.
További együttes képet tudtunk csinálni közelebbről a Tiananmen Kapuról, majd a át is mentünk befelé rajta. A jegypénztár ugyanis a mögötte található téren van. A táskákat le kell adni, de szerencsére kamerát szabadon fel lehetett vinni a kapura, amely a szokatlanul tiszta idő nyomán pazar kilátást biztosított a Tiananmen Térre. A kapu tornya egy hatalmas csarnok, amelyben szintén találhatók történelmi fényképek, de turistaként a leginkább sárga huzatos faszékekkel szegélyezett három kis tárgyaló látszik igazán érdekesnek. Maoista szuvenírboltból hiába van három is a kapun, nem vettünk semmi ilyesmit. Gyönyörködtünk a térre adódó kilátásban, amely hatalmas méreteivel apró pontokká varázsolja a rajta nyüzsgő emberek sokaságát.
Az út legvégén az Elődök Templomába terveztünk még bejutni, azonban pont a mai nap zárva volt. A parkba váltott belépő után így sajnos az igazán érdekes történelmi épületegyütteshez nem sikerült bejutni, csak az előtte lévő kis hidakkal átívelt vizesárokig. Az előtéren lévő emberek számából ítélve ma sokan maradtak hoppon hozzánk hasonlóan. A Elődök Templomát szegélyező park maga télen kevésbé színes látványosság, noha az örökzöld cédrusok legalább színt visznek a helyszínbe. Rövid itteni kitérő után tehát hazaindultunk.
