Az embernek hasznos ha vannak kínai barátai is, mert velük is lehet folytatni a város bejárását. Következő állomásom az Olimpiai Park lett, amelyekről képeket a Peking albumba töltöttem fel. 2008-ban még csak a televízió képernyőin csodálhattam meg az elhíresült stadionokat, és a helyszínt. Most lehetőségem volt személyesen is ellátogatni a stadionokhoz, bár egyelőre nem váltottam belépőt a sportlétesítményekbe. Összehasonlítva a történelmi helyszínekkel, a belépő meglehetősen drága és meglehetősen keveset kap érte cserébe a látogató. Így megmaradtam az épületek külső megnézésénél, bár látogatóközpontba ingyen be lehetett menni, így ezt nem hagytam ki.
Mondanom sem kell talán, hogy az Olimpiai Parkhoz is metróval a legegyszerűbb eljutni, majd a biztonsági ellenőrzésen túljutva az ember eljut a Vizeskocka és a Madárfészek határolta Olimpiai Parkhoz. Az épületek napvilágnál is lenyűgözőek, bár a képek tanulsága szerint az esti díszkivilágításban különösen érdemes megnézni ezeket a modern kori alkotásokat. Majd később lehet sötétedés után is ellátogatok ide. A Madárfészek mellett pedig az ember megnézheti hol lobogott nem is olyan régen az Olimpiai láng. Bár a sportlétesítmények sora ezzel messze nem ér véget.
Ahogy korábbi látogatási helyszíneim jól demonstrálták az egykori kínai császárok, a történelmi hatalom grandiózus emlékeit, úgy az Olimpiai Park is hasonlóan szimbolizálja a jelenlegi Kína erejét, és állít emléket a jelenkornak. Az Olimpiai Negyed közepén hosszan elnyúló teret találunk, mely méreteiben a Tiananmen-hez hasonlatos (metromegállókon keresztül nyúlik végig), és a végén egy egész erdő jelenti a parkot. Bár az erdőig nem sétáltam el. A hatalmas stadionok a császárok palotáihoz hasonlóan magasodnak az egyszerű emberek fölé, és a hatalmas terek hasonlatosan apró pontokká változtatják a tömeget, mint azt a történelmi épületegyütteseknél már tapasztaltam. Sőt még egy mesterséges elnyúló viziutat is találunk a keleti oldalon, noha itt nem ér körbe a vizesárok.
Azt hiszem a modern Kína megalkotta ugyanazt a jövőnek szóló emlékhelyét, miként azt a korábbi császári dinasztiák tették századokkal ezelőtt. Bemutatva az építészeti nagyszerűséget, az ország nagyságát és alkotóképességét, amely már megannyi nagy dolgot alkotott eddig is. Ahogy egykoron a császári udvarba érkeztek a világ minden tájáról látogatók, az Olimpia idején ez a hely fogadta be a világ minden tájáról érkezőket. A jelenben pedig a turistákat fogadja, a már jól megszokott és elmaradhatatlan árusok népes számával egyetemben. Az egyiktől vettem is kb 150 Ft-ért egy Olimpiai aranyérmet, ami gyanítom aranyszínbe öltöztetett alumínium.
