Az elmúlt két nap meglehetősen intenzíven telt el, így ismét alapvetően pihenőnapot akartam beiktatni, hogy kipihenten jobban ki tudjam használni a a nemzeti ünnep miatti munkaszüneti hetet. Mert bár a szünetre való tekintettel a turisták száma is jelentősen megemelkedett, de egyben nekem sincsenek az egyetemen esedékes kötelezettségeim. Nehéz persze elképzelni, hogy egy hetes munkaszüneti időszak legyen valahol, de Kínában ez is lehetséges. Így amíg én az egyetemi campuson kívül járok, addig rengeteg turista éppen a campuson belül jár. Hiszen a campus északi oldalának tradicionális épületei és tavas parkjai kedvelt turistacélpontnak számítanak. A hosszan elnyúló sorral rendre minden nap találkozom is a kapu előtt, ahol nekem elég a diákigazolványomat felmutatni és már be is jutottam, nem kell hosszan sorba állnom bebocsáttatásért.
Miután mind a nevezetességeket is felvonultató térképem nyomán, mind személyesen fel lett a figyelmem hívva a Nagy Harang Templomra, így ma arra vettem az irányt. Hiszen mindössze négy buszmegálló távolságra volt, illetve a Templom ebben az esetben is egy kisebb templomnegyedet és kiállítócsarnokokat jelentett, de még mindig jóval kisebb volt a korábbi látványosságoknál. A templomnegyed bejárása közel egy órás sétát jelentett a különböző klasszikus kínai építmények között, ahol igazából a falat körben épületek szegélyezték. A középső vonulatot, mintegy a templom főhajóját azonban nem egyetlen nagy csarnok alkotta, hanem nagyobb épületek egész sorozata. Míg a végén egy a korábbiaknál is nagyobb körkörös kupolával ellátott pagoda magasodott az előtte fekvő kis térre. A középső épületek között kikövezett terek helyezkedtek el, de az egyhangú kövezetet színesítették virágágyásokkal és fákkal.
Ma különösen szerencsés voltam, hiszen a szokásos 300 Ft-os belépőt sem kellett megváltanom, mivel valamilyen nem ismertetett okból ma ingyenes volt a belépés. Így kizárólag az időmbe került, amíg az oldalsó és középső épületekben végigjártam a harangkiállítást. Voltak kis harangoktól kezdve a gigantikus óriásharangig minden méretben. A legnagyobb harang a hátsó körkörös pagodában kapott helyett, de még csak megbecsülni se tudom vajon hány tonna lehet. A nagyobb, emberméretű harangok általában különféle kínai írásokkal vannak teleírva, amiknek az értő olvasására nem voltam képes. De szerencsére minden kiállítóterem és kiállítási tárgy angolul is kapott leírást. Így nyomon követhettem a harangok fejlődéstörténetét, vagy épp az elkészítésükbe nyertem betekintést.
A leghátsó nagy harangtoronyként funkcionáló pagodát elérve egy kis kapun át a eljutottam a keleti oldalhajóhoz. Ami ez esetben sem egy csarnokot jelöl, hanem egy szabadtéri kiállítókertet, ahol további harangok és pagodák kaptak helyet, míg az ember visszasétálva elérkezik a bejárati kapuhoz. Sajnos pár kisebb kertecske le volt zárva, de így is sok érdekeset sikerült megszemlélnem. Azonban a híres pekingi Harangtorony és Dobtorony, viszonylag messzebb található a belvárosban, így a harangok nyomában való utazásom folytatása majd ide fog vezetni később.
