Az idő egyelőre szép maradt, így a természetjárás jó programnak ígérkezett. Ezúttal egy óra buszozás után jutottam el a belváros peremterületén elhelyezkedő Badachu-hoz, amely már a tömegközlekedés végállomásán helyezkedik el. A helyet szabad fordításban a Nyolc Templom Hegyének lehetne fordítani, ugyanis ebben a természetvédelmi övezetben nyolc buddhista templom bújik meg. A diákbelépő 450 Ft. A természet igazán szép, és tekintve a hely AAAA besorolásának, gyakorlatilag minden sarkon táblák jelzik, hogy tűzet gyújtani és dohányozni tilos, nehogy valaki veszélyeztesse a tájat. Ráadásul így a levegő is igazán tiszta marad, amiből mély lélegzeteket vehetünk.
A buszok csak a hegy tövéig járnak, onnantól kezdve a nyolc templom megjárása már egyben fizikai próbatétel is, ahol a kínaiak zarándokolnak és minden templomnál megállnak imádkozni, füstölőket gyűjteni, vagy egyéb áldozatokat bemutatni az isteneknek. A hegy tövénél található a legnagyobb templomegyüttes, amely az első három templomot foglalja magába, közöttük a hely jelképének számító tornyot is, ahova hosszas várakozás után lehetne csak bejutni imádkozni. Nekem megmaradt a torony kívülről való megszemlélése. Mivel aktív vallási zarándokhelyről van szó, így természetesen fényképezni minden belső térben tilos, pedig sok lenyűgöző szoborral találkozhatunk az egyes kis templomok és kápolnák belső tereiben. Az előttük található kis imapárnákon, pedig térdre boruló kínaiak fohászkodnak. Az aktív vallási kegyhely részeként buddhista szerzetesekkel is rendre fogunk találkozni a helyen, azonban méreteiben Badachu sokkal nagyobb, mint a Yonghegong Templomegyüttes.
A legnagyobb templomegyüttes elhagyása után az út elkezd meredeken felfelé ívelni, ahol lépcsőik ezrei vezetnek fel egészen a hegytetőig. Kevésbé sportos látogatók libegővel is feljuthatnak (kb 4500 Ft-ért), ám a hely jellege miatt elenyésző számban találkozhatunk libegőn utazókkal. Még az öregek is inkább a lépcsőkön igyekeznek felfelé templomról templomra. Az utat időről időre táblák jelzik, megmutatva az egyes előttünk álló helyektől való távolságot. A negyedik templom még viszonylag kevés gyaloglással elérhető, és ottjártamkor nagy csoportos éneklés és imádkozás fogadott, így igyekeztem nem megzavarni a misét, és gyorsabban továbbindulni. A netes útikalauz szerint a hely bejárása másfél órába telik, de még intenzív tempóval is nekem két órába telt eljutni a hegytetőre. Közben megnéztem az ötödik és hatodik templomokat is, előbbiben egy nagyobb étterem is helyet kapott, utóbbit pedig piros szalagok sokasága emelte ki a többi közül.
A hegytetőre érkezve kínaiak ajánlgatják, hogy lesétálás helyett inkább egy kisebb vagyonért libegővel, vagy bobbal menjünk le a hegyről, de inkább leráztam őket. A séta egységesebb. A hegytetőn található Nagy Yü, az első mitikus kínai dinasztia alapítójának kegyhelye, valamint egy kis meditációs barlang köré épült templom. A legnagyobb látnivaló jó időben azonban Peking látképe, ahogy az ember hirtelen felülnézetből pillantja meg a teljes belvárost, az épületek millióit, amelyek között helyenként magas tornyok törnek a magasba. A város megszemlélése után lefelé indultam, ugyanis a nyolcadik templom nem ezen a zarándokútvonalon található, hanem egész a bejáratig visszasétálva a másik irányba kell ismét hegyet mászni, hogy az út végére érkezzünk.
Az utolsó állomás elérése így több, mint egy óra gyaloglást jelentett, előbb hegyről lefelé. Ám másik útvonalat választva inkább egy kiszáradt folyómederhez hasonlatos kőúton jöttem le, ahol régi kínai írásokkal tarkított kövek sokaságát találhatjuk. Az írás hol festett, hol vésett formában díszíti a köveket. Majd ismét felfelé kellett mennem, és mire végigjártam a Nyolc Templom Hegyének nyolc templomát már el is telt három és fél óra, pedig nem haladtam lassan, és még imádkozni se álltam meg, ahogy azt a kínaiak teszik folyamatosan. Az élmény viszont rendkívüli, bejárni egy buddhista zarándok útvonalat, és megnézni a természetbe ékelt templomok sorát.
