A modern Peking tartogat néhány igazán impozáns látnivalót túl az olimpiai épületeken. Ezek közül az egyik a Médiatorony, amely a kínai televízió és rádiótársaság (CCTV) korábbi központja volt. A horizonton persze látható az új székház is, amely inkább valami posztmodern szobor benyomását kelti. Ezzel szemben a médiatorony épülete kecsesen ível felfelé, és több száz méteres magasságával ugyanúgy magasodik a modern Peking fölé, ahogyan a Dob és Harangtornyok magasodnak a történelmi Peking fölé. A hasonlat talán nem véletlen, hiszen mindkét esetben a tornyok fő funkciója a tájékoztatás volt.
Az eddig legdrágább belépődíj ellenében sikerült bejutnom a Médiatoronyba, hiszen ezúttal mintegy 2100 Ft-ért nyertem bebocsátást. Az előtérben egy kínai műhold fogad minket kiállítva, majd továbbhaladva lifttel juthatunk fel a toronyba. A 21. emelet jelzi a szabadtéri kilátótornyot, amely szabadtéri jellege miatt erősen szeles hely. Viszont a látvány egyszerűen káprázatos, ahogyan jó időben ellátunk a messzeségbe. Hirtelen egyszerre pillantjuk meg Peking megannyi lakónegyedét, a modern városban magasodó toronyházakat felülnézetből, amelyeket forgalmas közutak kötnek össze. A torony belsejében ráadásul képek és a padlóba süllyesztett fémtáblák fel is elevenítik a pekingi látványosságokat, amelyek közül sokat észre is vehetünk, ha ügyesen szemlélődünk a házak végtelen rengetegében. Kelet felé pedig elláthatunk a hegyekig, amelyek a várost övezik, és itt sikerült is megpillantanom a Nyári Palota épületeit. Ráadásul egy hatalmas szócső is ki van állítva, amelybe belebeszélve a hegyekről visszaverődő visszhang élményében is részünk lehet. A húsz milliós város hirtelen teljes nagyságában tárul a szemünk elé, és ezt az élményt nehéz szavakba önteni.
Ha a szabadtéri szemlélődést megunjuk, akkor a lift a 19. emeleten a zárt terű kilátócsarnokra visz minket, ahol egyben a telekommunikációval kapcsolatos kis kiállítás is fogad bennünket, és alkalmunk nyílik lefényképezni magunkat olimpiai tudósítóként vagy időjárás jelentési bemondóként. Esetleg szuveníreket vásárolni. Közben immár széltől mentesen tovább gyönyörködhetünk a messzeségbe nyúló város megannyi épületének látványában. A torony közepén található étterembe nem lehet csak úgy besétálni, de gondolom elég jelentős összegbe is kerül egy ottani étkezés. Aztán a torony talapzata felé a 2. emeleten folytatódik a kiállítás, részben egy kis képet adva Pekingről, részben pedig a hírközlésről, hogy a körfolyóson végigsétálva körbejárjuk a látnivalókat és végül visszatérjünk egy csigalépcsőn leereszkedve a bejárati csarnokba. Bár előtte még egy igazi berendezett híradó stúdióban is pózolhatunk a híradós szerepében.
Innen az utam keletnek vezetett, ahol a Yuyuantan Parkból még további kilátás nyílik a Médiatoronyra, ahogy az a park fái és tavai fölé magasodik. A parkba 60 Ft-ért léphetünk be, és kellemes kisebb-nagyobb tavak mellett árnyékos-fás ligetekben kapcsolódhatunk ki. A természeti környezet még most igazán kellemes, ahogy zöldell a növénytakaró, és helyenként színes virágágyások tarkítják a tájat. A természet kedvéért megéri kilátogatni, mégha jelenleg a teljes keleti tóoldalt palánkfal takarja el valamilyen felújítási munka miatt, így mindössze a park nyugati fele tartogat érdekesebb tájképeket. Végül a déli kapun át távozva egyből a Kínai Millenniumi Emlékművel találtam szemközt magamat, amelyet az új évezred beköszöntére emeltek. Az északi oldalon található nagy épület egy képzőművészeti múzeumnak ad otthont, ahova azonban nem tértem be. Helyette a délnek tartó hosszú téren sétáltam végig, aminek a közepén fémtáblában a kínai történelem van évről évre belevésve. Noha minden év néhány centiméter csupán, az egész tér így is igen hosszú, ahogyan keresztülível az évezredeken, míg a végén elérkezik az északi épülethez. A déli részében egy kis körkörös emlékhely kapott helyet a közepén lobogó fáklyával, míg a szélein szökőkutakkal.
Az egész hely jó bepillantást enged, hogy a Kína múltja igen hosszú, és a modern Kína sem kevésbé grandiózus, mint a történelme, amely mögötte áll. A mai három órás sétám végeztével aztán inkább hazaindultam, hogy igyekezzek pihenni is egy keveset.
