A köd kicsit engedett szorításából Pekingben, bár nem tűnt el. Az átható köd feloszlása után is a szmogköd itt maradt, és a horizont továbbra is láthatatlanságba vész, de legalább a belátható távolság elég nagy lett ahhoz, hogy ismét értelme legyen kimozdulni a kollégiumi szobából és a természet felé venni az irányt. A szmogos város után egyébként jól esik kicsit a természetbe kirándulni és valamivel frissebb levegőt is belélegezni. Így két szintén a félévet Pekingben töltő diáktársammal nekiindultunk az Illatos hegy megmászásának. Elvégre mégis ez a város legajánlottabb természeti látványossága. Ráadásul még két napig tart hivatalosan a vörös levelek időszaka a hegyen, tehát még éppen időben voltunk a leglátványosabb szezonban felkeresni a helyszínt.
Péntek lévén a tömeg is mérséklődött valamelyest, bár még így is rengeteg ember látogatott el az Illatos Hegyhez ezen a napon, elvégre a látványos sárga és piros levelek látványa sok embert érdekel. Belépve a park övezetbe, egyenesen a park középső tengelye mentén felfelé vezető útnak indultunk. A lényeg igazából az volt, hogy az útba eső épületek együttesén lehetőleg mindig keresztülhaladjunk, és közben egyre magasabbra kapaszkodjunk fel a hegyen. Közel fél óra alatt elértük a hegy alsó részének középpontját, ahova még legutóbbi alkalommal eljutottam, aztán már az ismeretlen részek következtek felfelé a hegyen. Az erdő a legszebb arcát tartogatta még ezen a napon az idelátogatóknak, de a csupaszodó fák mértékéből arra következtetek, hogy a hét végére valóban véget ér a színes levelek uralma a hegyoldalakon. Már nagyon közelít a tél, bár még sok fa tartogat zöld színeket is, és nem csak a mindig zöld fenyők. Azonban a legtöbb fa már a piros és sárga különböző árnyalataiban jár és megkezdte a lombhullatást.
Hegynek felfelé valamivel túl a félúton egy kisebb teraszos részhez érkeztünk, ahonnan egyszerre nyílt rálátás a hegyoldal erdőségeire, a libegőre, és persze valamennyit megsejthettünk a még előttünk álló útból. A platóig eljutni ugyanis viszonylag még egyszerűbb feladat és megnézni a mellette található épületegyüttes hagyományos kínai épületeit. Azonban onnantól kezdve az út neheze következik, mert meredek lépcsők végtelen során kell felkapaszkodni a hegytetőre. Az út egyszerre hosszú, nehéz és rendkívül fárasztó. Aztán lefelé menet megtapasztaltuk hogy van hosszabb, de lankásabb út is a hegytetőre. Mi kifogtuk a legrövidebb és legkimerítőbb útvonalat. Kifulladva érkeztünk meg a hegytetőre. Ahonnan aztán rálátásunk nyílt az Illatos Hegy erdőségeire felülnézetből. Valamint a szomszédos hegyekre is, amelyek már a park határain túl magasodnak a környező táj fölé.
A kilátásba ugyan a szmogköd még így bezavart, azonban így is jó kilátás nyílt a tájra. A libegőt aztán lefelé sem vettük igénybe, mert közel 1800 Ft lett volna. Jól körülnéztünk a hegytetőn, majd egy lankásabb útvonalat választva elindultunk lefelé. Bizony közel egy órába telt mire leértünk a hegyről, hiába lefelé mindig könnyebb az út. Helyenként nem csak az erdő szolgált látnivalóul, hanem a hegyen élő mókusok is. Bár párat sikerül lencsevégre kapni, általában a mókusok rendre hajlamosan messze maradni, bemozdulni vagy elszaladni fényképezés esetén, így nem nyújtanak könnyű célpontot az őket megörökíteni vágyó turisták számára. Néha szerencsém volt, legtöbbször persze nem. A lefelé út végén már ismerős helyszíneket kerestünk fel: az Illatos hegy jelképének számító Zöld tornyot az éppen felújítás alatti álló templom mellett és a kis tó köré épület épületegyüttest.
Utunk viszont nem vezetett tovább az Azúr Felhők Temploma felé, hanem az északi kapunál megfordultunk és hazaindultunk. A teljes hegyet most sem jártuk be, ellenben sokmindent láttam, amit legutóbb nem sikerült. Bár még maradtak kisebb felfedezetlen foltok az Illatos Hegy térképén, de érdemben azt hiszem sikerült megismerkednek a hellyel. Ráadásul a legszebb őszi tájképet is végre jobb időben szemlélhettem meg, még éppen időben, mielőtt a lombhullás miatt véget ért volna az idei őszi szezon. Bepillantást nyerve abba is, miért a legajánlottabb természeti látványossága ez a hely a városnak, hiszen a színes erdőség bejárása valóban nagy kaland.
