Már régóta terveztem ellátogatni a Birodalmi Főterére, hiszen első alkalommal egy nagyon gyors látogatásban volt csak részem a Tiananmen téren, majd egyből bementünk a Tiltott Városba, s már vissza sem tértünk a térre. Így tehát nem sokat láttam Peking leghíresebb teréből, amire azonban érdemes sok időt rászánni, ha az ember legalább az egykori császári idők birodalmi műemlékeit látni akarja a helyből, amellett hogy egyszerűen csak megáll a tér közepén és vet egy pillantást a teret szegélyező épületekre. Nekem négy és fél órát sikerült eltöltenem a helyszín bejárásával. Ha a környező összes múzeumot is végigjárná az ember, akkor pedig egy nap sem lenne elég.
Ugyanis ha szakítunk azzal a turista hagyománnyal, hogy egyből a főfolyosón át besétálunk egészen a Tiltott Városig, akkor a Tiltott Város előterében bizony jelentős mennyiségű a birodalmi időket idéző látnivaló akad még a kínai császárok idejéből. A nyugati oldalon helyezkedik el a Zhongshan Park, amelyben azonban minden pavilont zárva találtam, így csak megnézhettem a hatalmas parkban található épületeket, közöttük a Föld és Búza oltárt is. A pavilonokkal kiegészülve az egész hely sokban hasonlított a korábban látott Föld Oltárhoz is. Itt található az utolsó kínai császárt megdöntő Sun Yatsen szobra is, és az egész hely igazából egyetlen hatalmas park szerte kisebb pavilonokkal és jelentős mennyiségű növényzettel. A park végében pedig már a Tiltott Várost határoló vizesárkot és falakat is megtekinthetjük egészen közelről. Mivel az épületek rendre zárva voltak, így benézni sehova sem sikerült. A régi épületek mellett néhány új is található, és ezek közül szerintem a dodzsem pálya a leginkább túlzás egy ilyen helyen. Amúgy turista itt kevés akad, inkább a kínaiak gyakorolják a bottáncoltatást az oltár melletti pavilonnál, vagy közös tánc és formagyakorlatokat tartanak a park terein. A leglátványosabbak talán a zászlókkal végzett formagyakorlatok voltak, bár a csoportos botos zsonglőrködés kínai népviseletben szintén megéri a látogatást. Az oltár melletti teniszezés nem tudom mennyire bevett gyakorlat, vagy csak én fogtam ki. Szóval Peking belvárosi lakosai alighanem itt élik ki magukat, és folytatják szabadidős kikapcsolódásukat a zöld övezetben.
A keleti oldalon található a Császári Ősök Temploma, ami kínai nevén a Pekingi Dolgozó Emberek Kulturális Palotája. Ám nem véletlenül a turisztikai térképen inkább az előbbi név olvasható mindenhol. Itt a zöld övezet inkább csak egy sávot jelent körben a Templom együttes körül, amelyet egy belső fal határol körbe. Nagyobb park inkább az előtérben található, ahol egy fás liget húzódik meg, amin átvágva elérhetjük az Ősök Templomának bejáratát. A fás ligetben szintén kínaiak csoportosan végzik formagyakorlataikat. A körkörös zöld övezetben pedig a kínai katonák tartottak futóedzést körbe-körbe. A Templomkapun belépve egy elülső pavilon fogadja az embert a kapun túl és kínai zene csendül fel, ahogy ráérős kínaiak éppen hangszereiken gyakorolnak. A kínai élet tehát jelen van itt: a mindennapok kínai élete, és nem a turistáknak szánt kirakat. Szinte hihetetlen, ahogy egyetlen fallal odébb a Tiltott Város felé vezető főfolyosó már mekkora ellentétben áll ezekkel a helyekkel. Kínát megismerni tehát lehet a keleti és nyugati előtérben lehetséges, a többit fogjuk fel interaktív múzeumként. Az Ősök Templomának közepén egy hatalmas pavilon foglal helyet, amelyet minden irányban tovább pavilonok is határolnak. Az előtérben egy tér is helyet kap, ahol ottjártamkor épp egy házaspár esküvői képeit csinálták az Ősök Templomának központi pavilonjával a háttérben. Esküvői fotózások egyébként nem olyan ritkák a nevezetes helyeken, még az egyetemi parkban is láttam párszor ilyet. A központi pavilonba közel 300 Ft a belépő, ám szinte teljesen üres belülről. Így sok látnivalóban nem lesz részünk odabenn, csak néhány régi edény és hangszer alkotja a kiállítást.
Az Ősök Templomának északnyugati kapuján kilépve már a Tiltott Város előkapuja fogad minket, rengeteg turistával, akik mind a Tiltott Város felé hömpölyögnek, hogy megtekintsék a Császárok egykori lakhelyét. Azonban én éppen az ellenkező irányba tartottam, és csak keveset időztem el a Tiltott Város előterében. Ez már a nyüzsgő turista rész volt, a falon belül. Először az Oldalsó Kaput kerestem fel a Tiananmen tér felé haladva, ahova szintén 300 Ft volt feljutni, hogy magaslati pozícióból szemléljük meg a környéket. A kiállítás azonban szegényes, és pont a Tiltott Város felöli oldalon nem lehet egészen a széléig kimenni. A torony erkélyéről pedig a császári bábuk tekintenek alá az előtérre. A toronyban persze jó pénzért mi magunk is lehetünk egy fénykép erejéig aranytrónon pózoló császárok, vagy legalább császár imitátorok. Majd 150 Ft-ért a Tiananmen Kapu következett diákjeggyel. Azonban a táskát le kell adni a csomagmegőrzőben és csak motozás után léphet be valaki a kapu feljáró részéhez. A biztonsági intézkedések tehát jelentősek a Tiananmen nevét adó helyszínre (Men kaput jelent kínaiul), aminek frontoldalán Mao elvtárs tekint le a térre. A Kapu felső része szépen berendezett kis konferenciaszobákat rejt, meg egy maoista kegytárgy boltot. Míg a kilátás egyszerre adott a Tér és az Oldalsó Kapu irányába is. Megéri tehát felmenni, mégha a szigorú biztonsági intézkedések miatt nehézkesebb is a feljutás.
A Tiltott Város előkapuit elhagyva aztán kijutottam vissza a térre, ahol délnek vettem az irányt. Az aluljárón átkelve jutottam el a Tiananmen Térre. Az út mellett a Nemzeti Zászló lobogott, ahol pár katona is álldogált díszőrségben. Időről időre egyébként a téren kínaiak szólítottak le, hogy honnan jöttem és mennyi ideje vagyok a városban. Eddig általában nem kaptam különösebb figyelmet, mint külföldi. De a mai nap ez is kijutott, ahogy a Tiananmen-t bejárva rendre rövidebb beszélgetésbe bonyolódtam a kínaiakkal. Legalább a napi nyelvgyakorlás is megvolt, bár kezdésként általában pár mondatot angolul is beszéltek a kínaiak. Délnek haladva a következő a Nép Hősök Emlékműve volt, aminek magasságában megnézhetjük a Tér mellett húzódó Nemzeti Múzeumot, és a Nép Nagy Csarnokát. A múzeumlátogatásokat azonban majd a hidegebb téli napokra tervezem, így ezeket egyelőre csak kívülről szemléltem meg. A Tiananmen tér közepén pedig Mao Zedong Mauzóleuma magasodik a tér fölé. A látogatási időről egyébként lekéstem, az csak délig tart és a kiírásokból még a korábbiaknál is komolyabb biztonsági ellenőrzésre számíthatnak az odalátogatók, mivel kb semmit nem lehet bevinni.
A tér mentén továbbhaladva feltűnik pár nyugati mintára épült óratorony, amik kisebb múzeumokat foglalnak magukba, majd a Mauzóleum déli oldalával szemben a Zhengyang Kapu majd az Elülső Kapu (Qianmen) kettőse tekinthető meg. Ez a két hatalmas kapu alighanem jelentősen a régi Peking fölé magasodhattak, egyben jelképezték is a főtér és a császárok nagyságát. A két kapun túl dél felé már a főút vezet a történelmi Peking épületei közé, ahova azonban ma már nem látogattam el. A mai út érdekessége volt, hogy rendre a drágább belépők jelentették a gyengébb látványosságokat, míg a nyugati park 30 Ft-os, és a nyugati templomegyüttes 45 Ft-os belépői csekély összeget tettek ki, a látnivalók zömével itt találkozhatunk, illetve magán a téren, ahova belépő sem kell. Ráadásul pont jókor mentem ki, mert a délután közepére valahogy sűrűsödött a szmogköd és romlott a látótávolság is.
