A világ kicsiben. Talán ez fejezi ki legjobban azt, ami a Pekingi Világparkba látogatva az ember megtapasztalhat. A világ felgyorsult és valahogy összement, és bár ebben a parkban a világ tájainak legjellemzőbb épületei tényleg mindössze egy parkba sűrítve vannak jelen, azért egy pillanatra érdemes elgondolkodni mennyire közel került a világ hozzánk. A megannyi jellegzetes épület, a különböző országok szimbólumai között sétálva ugyanis arra is ráébredhetünk, hogy alig pár generációval ezelőtt ez a park mennyire nem lett volna ismerős az odalátogatónak. Most gyakorlatilag a táblák és ismertetők nélkül is pontosan tudjuk mit látunk, pedig az egyes helyszíneket a valóságban ezer és tízezer kilométerek választják el egymástól és tőlünk is.
Ahogy a modern Pekingben megtaláljuk Kínát lemásolva egy helyen, nincs ez másként a világgal sem. A közel húsz éve megnyílt parkban megannyi makett, amik egy emberhez képest még mindig hatalmasak, elhozza egészen közelre a múlt és a jelen legnagyszerűbb emberi alkotásait. A kínaiak lemásolták a világot, és ezúttal szinte szó szerinti értelemben. Noha Magyarországot sajnos semmi nem képviseli, nincs jelen a Világpark világtérképén. Bár a közel 2000 Ft-os belépő elég magasnak számít, de megéri jegyet váltani és belépni a parkba. Amelynek bejárata egy európai kastély kapuját idézi, és a kapun túl feltűnnek Európa legjellemzőbb alkotása, középpontban egy hagyományos olasz kerttel. Aztán ahogy körüljárunk, elsétálhatunk a moszkvai Vörös Téren, a holland szélmalmok és a Stonehenge mellett, hogy aztán a Goldan Gate híd stílszerűen vezessen át Észak-Amerikába a Grand Canyon-tól övezve. Itt még állnak a Világkereskedelmi Központ ikertornyai Manhattan szigetén, és az amerikai Szabadságszobor mögött. Majd Washingtonba érkezve a Capitolium és a Fehér Ház társaságában beöltözhetünk amerikai polgárháborús katonának is egy fénykép erejéig. Innen továbbsétálva pár Latin-Amerikai érdekességet is megnéztem az Inka piramissal és mexikói szobrokkal.
Aztán a Tower híd visszavitt Európába, hogy a brit Parlament épülete mellett szinte egyből a Notre Dame mellett állhassak. A Világpark közepén pedig ott magasodik az Eiffel torony kicsiben, és még mindig óriásként magasodva az emberek főlé, és nem messze tőle a párizsi Diadalív is ott található kicsiben. Továbbhaladva pedig elérkeztem előbb Olaszországba, ahol a Szent Péter Bazilika, a Pisai Ferdetorony és a Colosseum megtekintése után a görög Akropolisz és a trójai Faló tűnjön fel. A hely igazi történelmi múltidézése azonban ezután kezdődik, hiszen Ázsiában ott találjuk Persepolis romjait, a Babiloni Kaput és a távolkelet nevezetességeit egyaránt, mint például Ancorwat templomát és a legjelentősebb muzulmán templomokat is a világ több pontjáról, mint Mekka, Isztanbul vagy Jeruzsálem. Emellett természetesen Kína is képviselheti magát több klasszikus épülettel, amik közül talán a Ying torony és a Nagy Fal másolatai a legimpozánsabbak. Viszont egy rendes kínai keret is megcsináltak életnagyságban, elvégre Kínában vagyunk.
A Boszporusz kicsinyített másolata itt azonban Afrikába vezetnek, ahol Egyiptom különösen nagy hangsúlyt kapott a Park kialakításakor, és a múltból megelevenedik az Alexandriai Világítótorony is a Gizai Piramisok társaságában. További 300 Ft-ért jutottam le a Piramisok földalatti katakombáiba, ahol afrikai és jelentős mértékben egyiptomi tárlat található, az ókori egyiptomi falifestményeket utánzó díszítéssel ellátva a folyosót. Bár a a lovak látványa is már érdekes volt, itt igazi tevékre ülhetünk fel némi pénzért és lefényképeztethetjük magunkat hagyományos arab viseletben is. A jelentős egyiptomi rész mellett a többi afrikai kiállítási tér viszonylag kicsi, néhány afrikai törzsi kunyhó és állatszobor jelképezi itt fekete-Afrikát. Majd továbbsétálva elérjük a Sydney-i Operaház makettjét, és mellette egy ausztrál híd makettjén visszatérhetünk Ázsiába. De inkább kis kitérővel még megnéztem a Húsvét szigetek szobrait és egy Mauri kunyhót mielőtt a park közepe felé vettem volna az irányt.
Az, hogy ennyi helynek a neve itt a bejegyzést olvasónak és nekem is sokat mond, már bizonyítja, hogy mennyire sokat tudunk a világról, hogy virtuálisan mennyire közel van hozzánk minden. A most említett épületeken túl persze ennél többet is láthatunk, inkább csak a világ bejárását igyekeztem illusztrálni egyes helyek nevesítésével. Ebben a parkban tényleg közel került egymáshoz a világ megannyi pontja. Tudatosul mennyire sokszínű a világ, amelyben élünk, és mennyi lenyűgöző építészeti alkotást tudhat az emberiség magáénak. A helyet bejárni közel két és fél órámba telt, és a nyitás uráni órákban ugyan még eléggé hideg volt, de kevés látogató akadt, ami fényképezéskor előnyös tud lenni. A távolságok terén a másik meglepetés az volt, hogy nagyjából egy óra alatt eljutottam a helyre busszal, pedig jelentősen távolabb fekszik minden korábbi helyszíntől. A pekingi körgyűrűk és gyorsjáratok a várost is képesek sokkal közelebb hozni.
