Egy hete idő hiányában nem jutottam el a 4-es metró déli szakaszán fekvő három a turistatérkép tanúsága szerint is jelentősebb templomhoz, azonban az idő tiszta maradt és még elviselhetetlenül hideg idő sem köszöntött be, így felkerekedtem megnézni ezeket a helyeket. Elsőként a Fayuan Templomba tértem, be amely egy teljesen szokványos Buddhista Templomnak bizonyult. Sem jelentősebb szobrokkal, sem épületekkel nem találkoztam. Közel fél órás látogatásom alatt körbejártam a helyet, és megnéztem a már megszokott kialakítást. A templomegyüttes oldalai mentén kisebb épületsor, míg középen egyre növekvő méretű pavilonok emelkednek, amik előtt füstölőket lehet gyújtani és belépve a Buddhista istenségekhez imádkozni. A történelmi kiállításoktól eltérően azonban itt valóban találkozhatunk szervezetesekkel is, akiket sárga köpenyük folytán nehéz nem észrevenni. Ottjártamkor is az egyik egy csoportot vezetett körbe a templomban. Igazán érdekes persze az egyik pavilon közepén ülő és szónokló szerzetes volt, akinek üzeneteiből semmit nem fogtam fel. A helyszín történelmi jellege mellett nekem inkább ma is aktív vallási gyülekezőhelynek látszott.
Innen rövid sétával jutottam el Peking legrégebbi muzulmán templomához: a Niujie Mecsethez. Ami egyébként szintén aktív vallási gyülekezőhely, hiszen távozásomkor sok muzulmán sapkát viselő kínait láttam megérkezni a helyre, feltehetően a közös imádkozás végett, ami miatt a delet megelőző fél órában a hely zárva tart. Arab írásokkal díszített klasszikus kínai stílusban épült tornyok és pavilonok között vezetett az utam, és a mecset hátsó részében három kiállítócsarnok várja az ide látogatókat, bepillantást engedve a muzulmán vallás kínai múltjába és jelenébe. A helyet még 996-ban alapították, és legutóbb 1976-ban teljesen felújították az ismertető alapján, hiszen nagyon régi vallási központ. A hely tehát megér egy látogatást, bár az imaszönyegekkel fedett női és férfi imacsarnokba csak muzulmánok léphetnek be. Így ide nem léptem be, ellenben a kiállítási anyag és az épületek valóban szép élményekkel gazdagították a mai utazást egy másik közel fél órás körbejárás alatt. A belépő 300 Ft volt, aminek megfizetése inkább erkölcsi jellegű, de a jegypénztárosnak megvallva, hogy nem vagyok muzulmán, aki imádkozni jött, úgy éreztem ennyivel teljesen jogos hozzájárulni a mecsethez.
Majd nagyjából egy újabb útkereszteződés után érkeztem meg a Baoguo Templomhoz, amit helyesebb lenne Baoguo Piacnak hívni. Bármely istenhez is imádkoztak itt egykoron, az istenei elhagyták ezt a helyet és a történelmi templom pavilonjai között ma egy régiségpiacot találunk. Rengeteg az árus, a potenciális vásároló, tehát a zsúfoltság jóval nagyobb, mint az a templomokban szokás. Mindenféle régi vagy réginek látszó vallásos vagy épp kommunista ereklye megvásárolhatónak tűnt a helyen, de nekem elég volt egy közel 10 perces séta, amíg körbenéztem és távoztam. A hely turisztikai jelentőségét értem, ám bevallom nem erre számítottam és nem is szándékoztam kegytárgyakra alkudozni a piacon.
Inkább továbbmetróztam a régi Peking egy másik nevezetességét megnézni, a Régi Csillagvizsgáló épületét. Bár a makett tanulsága szerint a jelenlegi csillagvizsgáló torony, csak az egykori ikertornyok egyike. A másik toronynak mára nyoma veszett. Ez a hely sem túl nagy, nagyjából fél óra alatt bejárható. 600 Ft-ért jutottam be, minthogy diákjegy itt nem volt. A belépődíj azonban nem kidobott pénz, hiszen három kiállítás csarnokban nézelődhetünk a kínai csillagászat múltjával kapcsolatban. Valamint a szabadtéri kiállítás sok lenyűgöző szerkezetet tartogat, amiket érdemes megnézni. A napórákat viszonylag könnyen felismertem, ellenben a több embernagyságú sárkánydíszes gömbszerű eszköz működésére nem jöttem rá. Miután mind a kiállítás csarnokokat, mind a kert kiállítást megnéztem, felmentem a toronyba is, aminek a tetején további hatalmas csillagászati szerkezeteket szemlélhetünk meg. Annak idején ez a torony biztos alkalmas hely volt a csillagok tanulmányozására, ahogy a régi épületek fölé magasodott. Ma már sajnos pár toronyház áll a közelben, és ezt a magaslati előnyét részben elvesztette a Csillagvizsgáló tornya. Ma tehát viszonylag sokat utaztam és mentem egyik helyről a másikra, de megérte ezeket a kisebb, ám érdekes helyeket is felkeresni a belváros közelségében.
