A december kezdetével Pekinget is utolérte a tél. Bár a helyiek szerint általában már november elején lehet számítani ilyen időre és az idei év szokatlanul enyhe, szerintem teljesen időben érkezett a tél és a hideg idő. Örülök, hogy novemberben még lehetőségem volt utazgatni és nem már október végén a szobából merengeni, hogy még mi mindent lehetne felkeresni, ha nem lenne olyan hideg. Jó, hogy még november legvégén is akadtak napok, amikor a hőmérséklet utazásra alkalmas volt, sütött a nap, és bár már hidegebb volt, de nem elviselhetetlenül. Az idő fokozatosan haladt a tél felé, így az október közepétől november végéig tartó időszakban nagyjából minden két hetes periódusban 5 fokkal csökkent egyik napról a másikra az idő, majd nem sokat változott két hétig. Szerencsére nem ugrált a hőmérséklet túl nagyot, vagy túl sokat és így fokozatosan lehetett felkészülni és megbarátkozni a télvíz beálltával. Máskor az elbeszélések szerint már november legelején hóesés van kilátásban.
A hónapok változását azonban mégis megérezte a város, hiszen alighogy beköszöntött a december, már most a második napon leszakadt az idei első hó. Reggel még csak a fehér dér látszott a házak tetején, és hihetetlenül sűrű köd, ami szinte teljes egészében kitakarta még a szomszédos toronyházat is. A fényképek tehát garantáltan fehéret mutatnának, de nem feltétlenül a hó miatt. Aztán a délelőtt elkezdett esni a hó is. Bár korábban a dér sem jelentkezett, így az időjárás egyértelműen jelezte, hogy az ősznek vége, itt a tél. Aztán ahogy majd kitisztul az ég, remélem elindulhatok a téli Pekinget felfedezni, és ezúttal már a havas arculatában bemutatni a várost.
Kína más tájain már esett a hó korábban is, mind az északi fagyföldeken, mind valamivel délebbre a hegyekben. A várost azonban csak most érte utol a napközben is fagypont közeli hőmérséklet és ezzel párosulva a hó lehetősége. Bár tudni kell, hogy a pekingi klíma alapvetően nem kedvez a hóesésnek, hiszen a levegő meglehetősen száraz, a páratartalom elenyésző. A száraz levegőt az ember könnyen a torkán is érezheti, ha erre érzékeny. Míg a szmog vagy más tényezők miatt tehát a köd elég gyakori vendég, addig a csapadék nem jellemző. Szinte egy kezemen meg tudnám számolni hányszor szembesültem itt esővel a megelőző negyedév alatt. A nagy ködök idején persze mindig remélem, reméltem, hogy feltámad a szél vagy esni fog az eső, csak szüntesse meg a ködöt. A mai tanulság viszont annyi, hogy a hóesés nem jár együtt a köd eloszlásával.
Örülök a hó megérkezésének. Ezt szeretem a legjobban a télben, hogy a havas táj kellemes fehérségbe von mindent. A világ olyan tisztának látszik ilyenkor. Elérkezett a fehér Peking ideje.
