Kína történelmi fővárosa felé vettem az irányt egy fizetett turistaút keretében. Nem szívesen tértem volna vissza úgy, hogy ide nem jutok el. A hely meglehetősen híres, egykor ez volt Kína fővárosa. Így aztán a történelmi műemlékek egész sora található a városban. Ez az expedíció is nagyon messzire vitt Pekingből, hiszen 12 órás vonatozást követően érkeztem meg Xian-ba. Külföldi diákokból álló csoportunk mindössze négy fős volt, rajtam kívül még egy koreai és két német diáklány voltak alkalmi útitársaim, bár az egyik német igazából kínai volt. Ez néha igen hasznosnak bizonyult, lévén az idegenvezető angol nyelvtudása a nullával volt egyenértékű. Meg egyébként is más kínai turistákkal együtt utaztunk érkezésünk után. Szóval az utazási iroda szervezése hagy némi kívánnivalót maga után, amiért nem bírtak angol idegenvezetőt szerződtetni egyik napra sem. Bár az első napi idegenvezető megtette, ami tőle telt és magyarázott rendesen a helyszíneken. Amiből semmit sem értve mindig elbarangoltam fényképezni. Bár az erős köd sajnos szintén rontotta a látogatás élményét, és a fényképezni sem volt jó alkalom. Korábban sokáig tiszta volt az idő, erre pont akkor romlott el, mikor végre megérkeztem. Hatalmas pech! Mert nagyon sok, és nagyon híres látnivalóról készíthettem volna csodás képeket, erről az alighanem életre szóló kirándulásról.
Először a Földalatti Palotába mentünk, ami Kína első császárának Qin Shi Huangnak az egykori sírhelyét volt hivatott felidézni makettek és viaszbábuk segítségével. Az alkotók munkája igazán részletgazdag. Fényképezni viszont tilos volt, és bár ezt a szabályt párszor sikerült ugyan kijátszanom, de a rossz megvilágítás miatt gyenge minőségű képeket hoztam csak össze, abból is csak mutatóba párat. A hely felidézte a sírhegyet, a katakombákat, a sír és az Agyaghadsereg készítését. Majd egy boltba tettünk kitérőt, ahol a helyi szokványos szuvenírek és jáde faragások voltak kaphatók. Sok pénzért persze, de ellentétben a múlt hónapban meglátogatott jáde műhellyel, itt semmi egyéb érdekesség nem akadt, mint a bolt megnézése. Ezután tértünk be egy közeli étterembe ebédelni, ahol a xiani különleges tésztát is megkóstolhattuk. Ez egy marhahúsos, krumplis tésztát jelent. Olyan hosszú és széles tésztával, amit pálcikával ember meg nem bír enni. Lehet ez is az ételkülönlegesség része, hogy aki képes ezt pálcikával megenni, az teljesített egy ügyességi próbát.
Délutáni programunk a HuaQing Medencénél folytatódott. Ez igazából persze egy medencékről híres palotát jelent. Meglehetősen régi, középkori medencék és fürdő romjai pillanthatók meg a kiállítási pavilonok belsejében. Még a Tang dinasztia idejéből, akik 618-907 között uralták Kínát. A medencék egészen jó állapotban megnézhetőek, ám sajnos a télre való tekintettel a központi fürdő része felújítás alatt állt, és a hideg miatt egyébként sem lett volna ajánlatos vízi élményekbe bonyolódni. Nyáron viszont egészen biztos sokkal szebb látványt nyújt a fürdőpalota együttese. Maradt tehát néhány melegvizes forrás megnézése a helyszínen és a palota bejárása. Köztük Chiang Kaishek a Kínai Nemzeti Párt vezérének lakhelye és főhadiszállása. Ami önmagában is meglepő, hiszen a kommunista győzelem után a portréját is levették a Tiananmen Kapuról, hogy azt máig is Mao arcképe díszítse. Így Taiwan-t leszámítva, a többi kínai tartományban aligha örvend nagy népszerűségnek.
Innen buszoztunk Xian legnevezetesebb látnivalójának helyszínére, Qin shi Huang legendás nyughelyét felkeresni. Ami Kína és világszerte is a legendás Agyaghadseregről híres, mint az ókori világ egyik legmonumentálisabb és jelentősebb alkotása. Az egész sírhely, ami egy egész hegyet jelent, nem látogatható. Ásatási pavilonokban láthatunk részleteket az egykori sírhelyből. A központi első lelőhely az ahol oszlopokban áll maga az Agyaghadsereg. Őrzik a legendás császárt immár több mint kétezer-kétszáz év óta. Az egykor festett életnagyságú szobrokról a festés ugyan lekopott, de a szobrok ma is ott sorakoznak. Megfogyva bár, hiszen sok összetört a idők során, de rendületlenül. A második lelőhely egy föld alól feltárt erődre emlékeztetett, ahogy a hagyományos kínai tetők, és helyenként a falak is megmaradtak. Valamint itt került kiállításra néhány legendás harcos szobra is, akit ezen a helyen találtak meg a régészek. A harmadik, és egyben legkisebb lelőhelyen mindössze néhány további harcos és ló szobra várt minket. Ehhez múzeumi övezethez még egy filmes csarnok is kapcsolódik az egyik oldalon és egy kiállítási csarnok a másikon. A kiállítási csarnokban pedig a két legendás harckocsi várja a látogatókat, amik kicsinyített változata szinte minden boltban kapható és amiket én is megvettem. A hely lenyűgöző, és szerencsére lehet fényképzeni is, bár a beltéri fényviszonyok miatt jó képekhez nagyon jó kamerára lenne szükség. Ma is grandiózus emlékműve az egykori császárnak, aki valaha egyesítette Kínát. Lábjegyzetben az igazság kedvéért megjegyzem, azért ő volt az első császár, mert az elődei királynak nevezték magukat, és dinasztiák egész sora uralkodott őelőtte is Kína felett.
A szállás meglehetősen kényelmes hotelben várt minket egy hosszas hazaút után. Vacsorára beértem az utcai árusoktól vett ételekkel, amiket ott helyben sütnek meg. Majd másnap kora reggel új idegenvezetővel és más helyszíneken folytatódott a város felfedezése. A változatlanság kedvéért erős körben, és csak kínaiul beszélő idegenvezetővel, ha ugyan nevezhető annak. Mivel jószerivel csak a sofőrt dirigálta, az egyes helyszínekre megérkezve pedig megmondta mikor érjünk vissza és mindenki mehet, amerre kedve tartja. Beleértve a belépők megvételét, ami szintén ránk maradt. Szóval meglehetősen gyenge szereplést mutatott, és a szűk időkorlátok miatt gyakran jelentősen hozzájárul a köd miatt amúgy is gyenge látogatási élmény további rontásához.
A reggel első állomása a Dayan (vadliba) Pagoda teréhez vezetett. Ahol a lehető legmesszebb álltunk meg a Pagodatemplom bejáratától. A téren kínaiak végezték reggeli formagyakorlataikat, amik megértek némi nézelődést. Ám a szigorúan kapott egy órából, legfeljebb felet tudtam a templomegyüttes megnézésével tölteni. Ahova a belépő is 900 Ft volt, és még további 600 lett volna maga a pagodatorony. Ám erre végképp nem maradt időm, lévén a híres templomot így is futólépésben jártam körbe, hogy igyekezzek minél több részletet megnézni. A meredek lépcsős piramisra emlékeztető pagodát leszámítva azonban a buddhista templomok szokásos formáival találkoztam. Bár itt szürke volt a harang és dobtorony a bejárat és a főoltár közötti tér két oldalán. Valamint fehér falak fogadtak a pagodát övező épületek esetében, mélybarna fakeretekkel. A pekingi vörös színeknek itt nyoma sem volt. Az arany Buddhák persze itt is ugyanolyanok voltak. Ha egyszer visszajutok a városba, remélem a Pagodatoronyra is marad majd időm.
A Pagodatemplom erőltetett bejárása már csak azért is szívfájdító, mert utána hosszas időpazarlás következett egy minden újdonságot nélkülöző jáde boltban. Persze minden amit láttam, a köd és az idő rövidsége ellenére is hatalmas élmény. A bosszantó mégis az, hogy lehetett volna többet is, elvégre elég pénzt kifizettem, hogy ne bolti bemutatókra pazarolják az értékes látogatási időmet az idegenvezetők valami kusza kínai üzleti kapcsolat érdekei miatt, amik viszont turistaként cseppet sem érdekesek. Főleg úgy, hogy ezen bolton szinte bármelyik árucikkét olcsóbban megvehetem Xian bármelyik vásárlóutcájában. Ahogy képeslapokat, kártyákat, és két agyagszobor szettet vettem is az út alatt a korábban említett lovaskocsikon túl.
Délután egy órát tölthettünk a Ming Városfalnál. Xian ugyanis arról is nevezetes, hogy talán itt utolsóként megmaradt a Ming dinasztia idejéből származó középkori városfal is, ami körbeöleli az óvárost. A hatalmas erődrendszer körbejárására bizton nem lett volna elég idő, de így is megnézhettük az egyik hajdani főkapu párost, amik egy kis udvart fognak közre. Valami elképzelése lesz az embernek, milyen lehetett annak idején Peking városfala, és erődrendszere, amiből mára csak a kapuk maradtak. A kettős kapunál néhány ostromgép és ágyú is kiállításra került. Illetve én még elsétáltam a közel saroktoronyhoz is a rendelkezésre álló időmben. Mérhetetlen kontrasztot megtapasztalva, ahogy a falon belül falusi házak udvarain kakasok kukorékolnak a saroktorony egyik oldalán. A vizesárok túlpartján pedig legalább húsz-harminc emeletes toronyházak törnek az ég felé. Ez is Kína, ám a Ming fal saroktornyán tapinthatóvá válik a különbség új és régi, és általában a társadalom rétegei között. Noha azt gyanítom csak idő kérdése, hogy a falusi házikók és a lakói is a fejlődés áldozataivá váljanak az óvárosban.
Az utolsó állomás aztán a városközpont volt, ahol a bevásárlóutcák mellett a nagy tér két oldalán a város Harangtornya és Dobtornya helyezkedik el. Ezek is szürke kőépületek, ám méretűkben jóval hatalmasabbak egy közönséges templomi toronynál. Bár Xian Harangtornya a híresebb, amit ma egy körforgalmi gyűrű is körbevesz, de látvány tekintetében itt is a Dobtorony érdekesebb, ugyanúgy mint Pekingben. Külföldi diáktársaimmal elsőként a Dobtornyot kerestük fel, ahova felsétálva rálátás nyílik az egész térre, míg a fal mentén hatalmas dobok sorakoznak. A belső kiállítási csarnokban pedig régi kínai dobok tekinthetők meg. A második emeletet jelentő kilátó térben fényképezni nem lehet, de további érdekességeket is láthatunk. Majd a téren átvágva majdnem ugyanez ismétlődik a Harangtoronyban is. Ám ott mindössze egy nagy régi harang vár minket az első emeleten, és porcelánok a második emeleten. Marad tehát a tér látványa, ami ottjártamkor a köd miatt nem jelentett sokat. A két torony is igen homályosan látszott a másikból szemlélődve.
A kapott majdnem két óra itt is elégtelennek bizonyult a Főtér, a tornyok és a sétálóutcák régi Kínát idéző hangulatú nézelődésére és vásárolgatásra egyszerre. Maradtak tehát a tornyok 900 Ft-ért diákbelépővel. Ha egyszer magam szervezve jutok el ide vissza, akkor biztos, hogy itt is több időt töltök el. Az időpazarlást meg megint érezhettük, hiszen két órával előbb értünk a vasútállomásra. Maradt tehát az unalmas várakozás az állomás várótermében, a bolti séták és alkudozás helyet. Ami megint egy fél napos hosszú út követett vissza Pekingig. Nagy utazás volt, és nem tudom valaha visszajutok-e még ide. Bár valahol belül remélem igen, és lehetőleg pár nyári ködmentes napon. Mindenesetre Xian is olyan hely, amit látni kell! Nagyon sok érdekes helyszínnel gazdagodtam ezen kínai expedíción. Megérte eljönni, és mindezt a saját szememmel is látni.
