Elérkezett a kínai Új Év, és a mai naptól beléptünk a Sárkány Évébe, amely a kínai állatövek közül a legjelentősebb és a legszerencsésebb évnek számít. Azt meg majd mindannyian meglátjuk egy év múlva, hogy ez nekünk személy szerint valóban így alakult-e. A kínai párok egyébként a gyermekek születését is előszeretettel időzítik a Sárkány évébe, így Kína népessége biztosan az átlagosnál nagyobb születésszám elé fog nézni ebben az évben. A Holdújév ráadásul azért is jelentős alkalom, mert nagyjából megfelel egy összevont Karácsony és Új Év Ünnepnek ha ezt magyar szemmel nézzük. A legtöbb ember ha teheti ilyenkor hazatér a családjához, hogy együtt köszöntsék az új esztendőt, illetve ajándékokat adjanak egymásnak. Ebben hasonlít a Karácsonyra, az esti petárdák, tűzijátékok egész tömegében pedig az Új Évre. Hiszen aki csak teheti igyekszik minél több pirotechnikai eszközre szert tenni és maga is növelni a fény és hangjátékot éjszaka.
Vasárnap volt a Nyúl évének utolsó napja, amikor visszalátogattam a Jingshan hegyre. Az idő nagyon tiszta volt, így egész Peking a szemem elé tárulhatott, ahogy a város tömege a végtelen messzeségek felé nyújtózott el minden irányba. A hegynek ráadásul jelentősége van, hiszen a régi birodalmi főváros főtengelyén helyezkedik el. A hegy tetején álló pavilonból észak felé tekintve a Dobtorony pillantható meg. Nyugatra a Beihai Park nagy fehér pagodája. Délre fordulva pedig hirtelen szemünk elé tárul a Birodalom szíve: a Császárváros. Hirtelen felülnézetből láthatjuk be a Tiltott Várost, sőt a jó időnek köszönhetően még a Tiananmen Teret is. Pazar kilátásban volt tehát részem, és készítettem néhány fényképet is a hegytetőről. Én itt búcsúztam el a kínai óévtől délután, a pekingi panorámára letekintve.
Este a hideg és a nagy távolságok miatt nem töltöttem szabadban az éjszakát, hiszen éjszaka nincs közlekedés. Az ablakomból figyeltem, ahogy egyre másra tűzijáték rakéták fénye villant az éjszakában. Kínai barátaimnak is sikeres és boldog új évet kívántam telefonon, akik érthetően Pekingtől távol a családjukkal töltötték az ünnepet. Bár az ünnep egy hetes munkaszünettel párosul. A Sárkány Évének beköszöntére bizonyosan lélegzetelállító rendezvények is akadtak a belvárosban, de én beértem a kínai családok magánrendezésű tűzijátékával. Ez utóbbi is fényárba borította éjszaka Pekinget, különösen éjfél tájban tombolt a fényvihar és töltötte meg az estét a petárdák és rakéták hangja. Örülök, hogy ezt is megéltem. Élőben látni miként fogadják a kínaiak az új évüket.
Aztán ma reggel, az Sárkány Évének első napján egy barátom tanácsára a Houhai övezetbe tartottam, ami a Dob és Harangtornyoktól nyugatra, a Gong Hercegi Palotától északra található a régi városfalon belül. A Beihai-tól északra ugyanis még találhatók további kisebb tavak, noha a Beihai jelentése kínaiul Északi Tenger. De ettől északra található a Qianhai (Előtenger), Houhai (Utótenger) és végül északnyugatra a Xihai (Nyugati Tenger). Barátom azonban tévedett a reggeli újévi ünnepségeket illetően, ugyanis a Xihai majd a Houhai partján végigsétálva szinte néptelen utcán haladtam keresztül. Szemlélődhettem a kínai sikátorokban, ahol bezárt boltok akadtak csak. Néhány kínai a vastag jeget kihasználva korcsolyázott a tavakon. Ritkábban riksán utazó turisták haladtak el velem szemben. A hely azonban nem volt ünnepségektől hangos, sőt inkább elhagyatottnak tetszett. Ahogyan egész Peking jóval néptelenebb most, mint máskor. Érezhető, hogy a város kiürült a családjukhoz hazatérők távollétének napjaiban.
A Houhai így korcsolyázók, néhány lékhorgász és egy népes kacsaraj birtoka lett az új év első napjának délelőttjén. A Qianhai már népesebbnek mutatkozott, de ez elsősorban a nagyszámú korcsolyázni kilátogató kínainak volt betudható, hiszen ünnepségnek itt sem akadt nyoma. Így befordultam az itteni kínai sikátorok (hutongok) egyik kiemelt bevásárló utcájába nézelődni. Az utcában bár a térkép jelölt egy kis templomot, az azonban zárva volt, ahogy a boltok egy része is. De határozottan a nyitott boltok és a népes nézelődök alkották a legélettelibb közeget a mai délelőtt. Bár nagy vásárlást nem folytattam, a nézelődéssel azért múlattam az időm. Majd legvégül a Dob és Harangtornyok mellett és között áthaladva búcsút vettem Peking történelmi belvárosától. Az újévi nézelődés mellet pedig belül ott van a remény, hogy nekem is sikeres és boldog évet hoz a Sárkány Éve!
