Az egy hetes nemzeti ünnep jó alkalom volt nem a tanulással foglalkozni, bár ha számításba vesszük hogy rögtön 3 hét tanulás után jött az 1 hetes szünet, akkor a neheze majd ezután fog jönni iskolai fronton. A legtöbb időt egy északi utazás töltötte ki, Kína legészakibb tartományába: Heilongjiang-ba. Ott már erősen benne járunk az őszben, és a sárguló levelű fák is jócskán hullatják a leveleiket. De az idő még ott is kellemes volt, és nem fagyott éjszaka sem. Ráadásul a kevesebb ember előnye, hogy tisztább eget és nyugalmasabb környezetet is volt szerencsém látni pár napos ott tartózkodásom alatt. Az már egy másik kérdés, hogy 1-1 napot töltöttem oda és visszautazással. Az utazás egyébként jó alkalom a többi kínai utassal beszélgetni, ezáltal a nyelvet gyakorolni is.
A mostani alkalom után idén már nem remélhetem, hogy elhagyom Pekinget, hiszen szünet idén már nem lesz. Esetleg egy hétvége jelenthet alkalmat közeli helyekre. Karácsonykor is teljes lendülettel fognak zajlani a tanórák, mert majd a februári Holdújév fog itt ünnepnek számítani. Így a kínai vidékre tett látogatásnak ezért is örülök. A kínai kemény üléses vonatozástól pedig inkább óva intenék mindenkit, mert szerintem elég kényelmetlen módja az utazásnak, még akkor is, ha meglehetősen olcsó. A kínai vonatjegyek esetében egyébként sem az ár a probléma, hanem a beszerzési lehetőség.
A hosszabb szünetet egykori kínai tanóráim csoporttársai is kihasználták, akik eljöttek Pekingbe néhány napra körülnézni. Elmondásuk szerint felcserélték a vidéki tökéletes unalmat valami izgalmasabbra. Az alkalmat megragadva így egy közös kirándulásra is sor került. Igyekeztem rendes idegenvezető lenni Pekingben, noha én is csak vendég vagyok ebben a városban, és csak a utazgatások nyomán szedtem fel azt a helyismeretet, amivel rendelkezem. Az idő egyszerűen pazar itt Pekingben a szünet alkalmából, az ég teljesen tiszta, és szmognak sem látni nyomát. Szóval vétek lett volna az ilyen napokat csak a szobában üléssel tölteni és nem kimozdulni.
A többi magyarral együtt így ellátogattunk a Jingshan Parkba és a Beihai Parkba. Hiszen a birodalmi idők fővárosának középpontjában találhatók ezek a magaslatok, amik a tiszta égnek és levegőnek köszönhetően szép panorámával kecsegtetnek. Jó rálátás nyílik a Tiltott Városra, a régi belvárosi épületekre és persze távolabbra ott magasodnak a modern Peking toronyházai is. Kicsit madártávlatból van lehetőség megnézni a várost és fényképezni a látnivalókat. A jó időnek köszönhetően ráadásul még jelentős mennyiségű virágágyást és virágszobrot is van lehetőség látni. Az idő kellemesen meleg is volt, hiszen alapvetően pólóban is kényelmesen el lehetett volna lenni a nap derekán. Igazán nyárias az idő, noha foltokban már pár fa sárgulása előre vetíti az ősz érkezését is. Nekem nagy élmény volt más magyarokkal együtt kalandozni a város szívében, és remélem még később újabb alkalmakra is sort kerülhet. Beleértve, hogy én látogatok el más városba, talán egy hétvégén.
