Pontosan egy évvel ezelőtt látogattam el a Pekingi Növénykertbe, és úgy hozta az élet, hogy az évforduló alkalmából visszalátogassak a helyszínre. Mivel Libo egyik jó barátja kapott ajándékba két belépőjegyet a parkba és a Trópusi házba, amit aztán nem akart vagy tudott felhasználni. A nagyon tiszta ég és a jó idő viszont adta a lehetőséget, hogy a természetbe kiránduljon az ember. Eredetileg persze még több résztvevője lett volna a kirándulásnak, azonban a többiek egyéb elfoglaltságok folytán lemondták a részvételt. Igazából a kínaiak nem egy kiránduló nemzet, a nagy részük legszívesebben a saját lakásának falai között lustálkodik hétvégén, esetleg együtt ebédel a barátaival, mivel enni egyébként is szükséges. A remény persze megmarad, hogy még a tél beállta előtt népesebb kirándulást is össze lehessen hozni.
A két jegyet viszont még így is ki tudtuk használni. Egyébként jó tudni, hogy bár a Trópusi Házba szóló jegy a legdrágább, azonban nem a legjobb. A körbejárós jegy a Wofo Templomba is érvényes, ráadásul 10%-kal olcsóbb is. Nekünk így viszont csak a Templomba kellett, meg persze a Lepkeházba, ahova mindig is külön jegy kell. Az időjárás és a ragyogó kék ég mellett az időzítés oka az volt, hogy most még szép zöld a táj és még jelentős mennyiségben találkozhatunk virágokkal is. Így a különböző virágágyások és virágszobrok látványa is emelte a látogatás értékét. Illetve az üvegházi nagy lepkék is még életben vannak ilyenkor, bár a szabadban is nagy néha még sikerült lepkét megpillantani. Ez részben a még kellemes őszi időnek is köszönhető.
Sárguló leveleket így alig lehetett még találni a Növénykertben , még a tavakon is zölden maradtak a tavi növények, és néha kifejezetten jó fényképekre nyílt így lehetőség a víz, a zöld természet és a háttérben a hegyek látványával. A nagy terület miatt pedig zsúfoltság sem érződött a helyen, hiszen a sok ember nagy területen oszlik meg, és az Illatos Hegy közelsége a tömeget nagyrészt inkább oda vonzza. Így aztán ketten bejártuk a helyet, noha az egészen északi erdős részekre már nem mentünk el. Megmaradtunk a kellemes mezők, gyalogösvények és ligetek által jellemezhető részeken.
A Wofo Templomban (jelentése a fekvő Buddha) most már befejeződtek a tavaly látott restaurációs munkák, így szokatlanul újnak ható templomba sikerült belépni. Néha határozottan a "frissen újrafestve" érzete kerített hatalmába, ahogy a különböző buddhista istenségek hármasai mellett haladtunk el. A szobrok is egészen újak voltak, vagy legalábbis újnak hatottak. A végső pavilonban lévő nagy fekvő Buddha istenség szobrán kívül a többi gyakorlatilag ugyanolyan volt, mint bármely más templomba. Lehet valahol van is egy buddhista istenségeket tömeggyártó hely. A halak és teknősök pedig idén is hatalmas tömegben lakták az előtérben lévő kis medencét, ami kitölti a hármaskapu illetve a dob és harangtornyok közötti előteret.
A Lepkeház és a Trópusi Ház nem sokat változott, és az üvegház jellegük miatt ég melegebb uralkodott bennük. A kettő között pedig ismét virágszobrok népes kiállítása kapott helyett, amivel az arra járók előszeretettel fotóztatták magukat. Összességében tehát megéri idelátogatni, mert tényleg a zöld természetbe utazhatunk nem is olyan messze Peking sűrűn lakott részeitől. Frissebb levegőt, és kisebb tömeget megtapasztalni. Noha az oda és visszaúton számíthatunk tömegre a buszon, mert egy húszmilliós városban mégha a többség nem is utazik hétvégente, a kevés is nagyon sok tud lenni egy buszon.
