Tavaly már egyszer részt vettem a Peking Egyetemen szervezett Nemzetközi Kulturális Fesztiválon képviselni Magyarországot. Visszatérésemmel az egyetemre ismét én lettem az egyik szervezője a programnak, legalábbis magyar részről. Mivel a sok tízezer tanuló és ezernél is több külföldi diák között mindössze ketten vagyunk magyarok az egész egyetemen, így Tamással ránk maradt Magyarország képviselete a rendezvényen. Rengeteg előkészület előzte meg a szereplést, megvenni a szükséges dolgokat és ismét köszönet illeti a Magyar Nagykövetséget a sok támogatásért, amiben részünk volt a sikeres szereplés eléréséhez, hiszen ők biztosítottak számunkra nagy országzászlót, posztereket, szóróanyagokat és persze pusztán anyagköltségen sütöttek meg 500 palacsintát.
Már tavaly is jól szerepeltünk és ezt idén is sikerült fenntartani, és több dologban felülmúlni is. A bemutatkozó országok általában minél erősebb és jelentősebb országot képviseltek globálisan, annál gyengébben szerepeltek a fesztiválon. Hiába volt sok embere és pénze némely országnak, a teljesítményük még abszolút mértékben is gyenge volt, relatíve pedig annál is gyengébb. A legjobban most is pár Kínával szomszédos ország, mint Mongólia és Dél-Korea, valamint az iszlám vagy afrikai országok szerepeltek szerintem a világ tőlünk is messze eső részeiről. Még a legperiférikusabb, és szegényebb iszlám országok is nagyságrendekkel alkottak jobbat szerintem, mint a nagy "nyugati" hatalmak országai közül bármelyik. Sőt fájó módon Németország vagy Spanyolország még a szereplésig sem jutott el, megannyi itt tanuló honfitársuk dacára sem.
Európa képviseletében most is 3 ország képviselte az élbolyt: mi, illetve Svédország és Hollandia. Ahogy az tavaly is volt, és akik ráadásul idén a sorsolás folytán egészen közel is voltak hozzánk. Így a Magyarország Hollandia és Afganisztán között kapott helyet, és ott rosszul szerepelni különösen szembeötlő lett volna. Svédország pár hellyel odébb volt. A színpaddal szemközt ismét az egyik legjobb helyet szereztük meg. A színpaddal szemközi másik sorban a kínai delegációk mellett pedig Lengyelország is helyet kapott, akikkel igyekeztünk keresztbe hirdetni egymást a rendezvény alatt. Sok látogatót küldtünk hozzájuk, és valószínűleg fordítva is, bevetve regionális szóróanyagokat is, amik mindkét országot hirdették.
Idén névjegykártya nagyságú kivilágított Lánchíd képviselte az országunk, de sajnos hiába készültünk 500 matricával, a délelőtt folyamán így is elfogyott, ahogy a prospektusok is. A tömeg ugyanis óriási, és remélem sok kínai kedvelte meg, vagy legalább ismerte meg hazánkat. A standunk jól ki volt díszítve poszterekkel, zászlóval és rengeteg piros, fehér és zöld lufival. Nekünk volt a legtöbb lufink, és a gyerekeknek még osztogattunk is további lufikat. Sőt idén posztereket is osztottunk, és önkéntes alapon arcfestés is volt, nemzeti zászlót festve egyes látogatókra. A munkában még két önkéntes is segédkezett, valamint jöttek magyarok más egyetemekről is, és kilátogattak a végzős magyar szakos kínaiak közül is többen lektori kísérettel. Örültem, hogy ennyien megfordultak hosszabb rövidebb időre a rendezvényen.
A standon kívül Magyarország idén szerepelt a központi színpadi műsorban is, ahol két magyar lány énekelt magyarul. Nekik is külön köszönet az ország képviseletéért és a segítségért, hogy egy másik egyetemen tanulva átlátogattak hozzánk. Az ételfesztiválon is ott voltunk, és idén egy egész órán keresztül tudtunk ételt osztani a látogatóknak, mire az 500 palacsinta felszolgálásra került. Szóval a standon kívül is hírét vittük hazánknak a többi programhelyszínen is. Bár az egész nap alatt összesen sem fordult meg sok magyar a rendezvényen a létszámot tekintve, de mégis sokan eljöttek, beleértve itt dolgozókat, tanulókat és a követségünk kulturális titkárát is. Úgy hiszem mi valóban jó hírét vittük a hazánknak egy messzi ország messzi lakói közé. S itt valóban megvalósult a nemzeti összefogás az haza képviseletére, és a minél jobb szereplésre.
