Elérkezett a hétvége, és így lehetőségem volt egy kicsit megpihenni a rengeteg munka közepette. Teljesen tanulás és munka nélküli nap persze nincs, de hetente egyszer igyekszem nagyon kevés időt a kötelezettségekre összpontosítani és a nap nagyrészét inkább pihenéssel, kikapcsolódással tölteni, hogy visszanyerjem a szükséges szellemi frissességet, ami aztán a hét többi napján szükséges. Ezen a héten a mai nap sikerül így kiszakadnom egy kicsit a mindennapok mókuskerekéből és Liboval felkerekedtünk megnézni az Olimpiai Parkot.
Tavaly egyszer már tettem egy látogatást erre a helyre, de a modern Peking ezen látványossága azért megérne majd egyszer még egy alkonyati látogatást is, amikor a legendás épületek kivilágítva tekinthetők meg. A jó időnek hála most maradt a napvilágnál szemlélődés. A széles út, amely folytatja az egykori birodalmi észak-déli főutat, ám most egészen végigsétáltunk rajta, míg meg nem érkeztünk az északi részen található hatalmas parkhoz. Először persze a két legendás stadiont: a Madárfészket és a Vizes Kockát néztük meg kívülről. A belépők meglehetősen drágák, és így talán nem is véletlen, hogy míg a parkban nagy élet van, a stadionok jegypénztárainál alig van érdeklődés. A Madárfészekbe belépni majdnem 3000 Ft lenne. Bár talán egyszer majd ezt is beiktatom.
A hosszú úton néha vonatot formázó autók mennek keresztül, kínaiakat szállítva végig a grandiózus főúton. A szegélyező parkocskákban és az úton is sok ember megfordult még így késő ősszel is. Sok fényképárus is, aki pénzért helyben fényképez és fényképet nyomtat nekünk emlékbe a stadionokkal a háttérben. Mivel volt fényképezőgépem, így inkább azt használtam. A stadionokat elhagyva szomorúan állapítottam meg, hogy a tavalyi építési emlékmúzeum bezárt, és helyén hamarosan valamilyen üzlet fog nyílni. Egy ingyenesen látogatható emlékhely nem hoz pénzt, csak visz. De remélem egy nap azért visszatér a tárlat. Viszont új helyeket is felfedeztem, mint egy a szerintem a császársírok szent útját idéző kis teret: hármaskapuval, állatszobrokkal, toronnyal. Amihez még lovasszobrok is társultak. Egyszóval akad elég érdekesség ha vállalkozunk az Olimpiai Főúton való végigsétálásra.
Hosszan séta után érkeztünk meg egészen északon az Olimpiai Erdő Parkba. Összességében ugyanis mintegy 3 metrómegálló az út hossza. Bár mi már csak a bejárat közelében időztünk el egy ideig. Az Erdő Park a 2008-as Pekingi Olimpiához méltón hatalmas területet foglal magába. A bejárására bizton érdemes egy egész napot önmagában rászánni. De a késő ősz már kevésbé tartogat természeti szépségeket. Tavasszal annál ígéretesebb lesz visszalátogatni. Hiszen a kisebb dombokat és tavakat is magában foglaló óriáspark (amely még pekingi léptékben is nagynak számít) virágokkal és zöld természettel bizton szebb, mint ilyenkor, amikor a zöld színek erősen fogyatkoznak, és az őszi színes levelek zömmel lehullottak már.
