Elérkezett a tél, és így a szabadba már kevésbé érdemes kirándulásokat tenni. A héten éppen nincs tanítás az egyetemen, mert a kínaiul tanuló diákoknak ez a hét a kínai kulturális hét, aminek keretében részt lehet venni néhány foglalkozáson, illetve most zajlanak a kínait tanuló diákok versenyei is, ahol a korábban a tanárok és csoportok által legjobbnak ítélt esszék és beszédek kerülnek megméretésre egy több tagú zsűri előtt. Szintén ebbe a hétbe kapcsolódott egy kirándulási program is, ahol az egyik kínai tanár kíséretében ellátogattunk a Főváros Múzeumba.
Ebben a múzeumban korábban még nem jártam, így nekem is újdonságként hatott a hely. Az első érdekesség, miután az ember belép a múzeumba a hatalmas tér. Ami sajnos egyben olyan hatást is kelt, hogy az épület egy nagy doboz, és a nagy része üres. Viszont ne feledkezzünk meg a kínai épületek méreteiről sem, ami azt jelenti, hogy még így is nagy kiállítási felület áll rendelkezésre. A csarnokban hármaskaput is felállítottak, ami mellett elhaladva mozgólépcsők vezettek fel minket az épület nyugati oldalában található kiállítótermekhez. A tetejéről indultunk lefelé. Az 5. szinten a régi Pekinget bemutató tárlatokat sikerült megnézni, és nem a kiállításhoz tartózóan rengeteg mellettünk elhaladó tibeti népviseletes látogatót.
Aztán lefelé haladva a pekingi opera, a kínai porcelánok és a különböző buddhista szobrok kiállításai következtek a negyedik szinten. A harmadik szint zárva volt, és sajnos a földszinti és alapsori kiállítótermek is üresek voltak, ahol az időszakos kiállítások szoktak helyet kapni. Így maradt a második szint, ahol egy rövid kínai történelmi tárlat kapott helyet. Igazából persze nem annyira rövid, de összehasonlítva a Nemzeti Múzeum hatalmas léptékű ugyanilyen tárlatával, az egész igen kicsinek tűnik. Az alapsorban pedig egyetlen terem volt nyitva, ahol fényképek, festmények és kalligráfiák kerültek kiállításra.
Az épület keleti oldalában egy ferde torony foglal helyet, ami részben ki is lóg az épületből, és ezzel jellegzetes formát kölcsönöz a Fővárosi Múzeum épületének. A torony földszintjén valamilyen filmvetítős szoba kapott helyet, így tárlatokat a nagyjából a harmadiktól a hatodik szintig tudtam megnézni. Bár lehet mozgólépcsővel is utazni a szintek között, a spirális emelkedőn való felsétálást választottam. Ahol egyes szintek foglalkoztak a kínai festészettel, a bronztárgyakkal, a jáde tárgyakkal, és végül a buddhista relikviákkal. Az egész helyszín körbejárása nagyjából három óra volt, persze ha több rész is nyitva lett volna, akkor ez arányosan több lett volna. A kiállítási anyag nem rossz, de mennyiségében és gazdagságában is a Nemzeti Múzeummal nem igazán versenyezhet.
