Az idő sajnos nem igazán kegyes az utazáshoz az utóbbi időben, mivel a várost immár napok óta erős köd borítja. Hiába esett a hó és volt időszakosan nagyon szép a havas városkép, azonban a sűrű köd miatt ennek megcsodálása inkább a közelben lévő dolgok esetén volt igazán lehetséges. Néha kitisztul ugyan az idő annyira, hogy már-már élesebben látni a szomszédos toronyházat a kollégium ablakából, de ez is időszakos és nem tekinthető igazán tiszta időnek. Noha mások fényképei alapján a havas pekingi tájak is nagyon szépek, és bízom benne előbb vagy utóbb, elérkezik az alkalom, hogy saját fényképeket is készítsek több nevezetességről is hószezonban.
Ez volt az utolsó hét több diáktársnak is, akik valamilyen speciálisabb egyetemközi rendszer keretében jöttek a félévre nyelvet tanulni Pekingbe, így az amerikai és norvég diáktársak a hét végeztével hazaindulnak (talán éppen a mai nap), hogy otthon ünnepelhessék majd a Karácsonyt és az Új Évet. Itt nem várható ilyen ünneplés, még Karácsony napjaiban is óráink lesznek. A félév még eltart egy darabig, hogy aztán majd január közepén egy újabb sok vizsgával tarkított héttel érjen véget. Addig azonban marad a tanulás, még nagyjából egy hónapon keresztül. A novemberi évközi vizsgákat alapvetően jó eredménnyel zártam, a nyelvvizsga eredményére még viszont egy kicsit még várni kell.
A kevesebb feladatnak, elfoglaltságnak azért örülök, mert az októberi és különösen a novemberi nagyon erős munkatempó után ideje volt kicsit visszavenni, és bár ezek a napok sem telnek kizárólag pihenéssel, de legalább marad idő kipihenni magam, és a csökkenő stressz-szint mellett folytatni az itt tartózkodást. Ha ünnepnapok nem is várhatóak, de legalább kicsit lenyugodni látszik az állandó hajtás, ami az eltelt hónapokban jelentősen kivett belőlem. Aztán ha kitisztul a horizont, az idő és az elfoglaltságok tekintetében is, bízom benne, hogy ismét vár a város. Régi helyszínek új színben, és új érdekes látnivalók egyaránt.
