Kínába érkezni igen hosszadalmas út volt, az időeltolódással együtt majdnem egy teljes napomba került. Sajnos az úton nem igazán tudtam aludni a repülőgépen, így az egyébként -6 órás eltolódást én sokkal inkább +18 óraként éltem meg az első napon. A megérkezésem után először egy reptéri busszal jutottam el a városba, majd onnan taxival a Peking Egyetemre. Ahol elfoglaltam kollégiumi szálláshelyem.
A korábbi kínai órák alapján voltak negatív elképzeléseim, hogy mikkel fogok szembesülni. Az első három nap alapján azonban van néhány tévhit, amely azt hiszem a kínaiakkal kapcsolatos. A kínaiak nem köpködnek az utcán folyamatosan, a három nap alatt látott rengeteg ember közül mindössze egy bácsi tette ezt meg. A közlekedés nem egy élet-halál harc, bár nem feltétlen közlekednek mindig teljesen szabályosan. De a budapesti közlekedési fegyelemmel jól összemérhető az itteni. Sőt, a gyalogosok és kerékpárosok a fegyelmezetlenebbek, akik bárhol és a forgalommal szemben is képesek közlekedni. A lámpajelzéseket nagyjából betartják az autók. A kínai záróvonal átlépése meg nehézkes lenne az út közepén, mivel két fehér, két sárga vonal és egy vaskerítés jelzi a szembejövő forgalomtól elválasztó határvonalat.
A tömegközlekedés egyszerre mutat a BKV-nál jobb és rosszabb vonásokat is. Minden buszon van jegyárus, tehát nem lehet bliccelni és így ellenőrrel sem találkoztam, aki meglepetésszerűen rajta ütött volna az utazóközönségen. Bár arra készültem, hogy minden busz tömve lesz, és bár találkoztam is ilyennel, de nem ez a jellemző eddig. A buszokon van hely, a kihasználtsága megfelel a budapesti átlagnak. Olykor határozottan kevesebb az ember. Azt viszont sosem tudhatjuk, hogy a busz mikor fog érkezni. Az első és utolsó busz idején kívül ugyanis nincs info a járatsűrűségről. De az elmúlt 3 napban 10 percen belül jött busz. Ha az ember a jegykezelőnél vesz jegyet, az 1 yuan (30 Ft), ha közlekedési feltöltős kártyája van, akkor 0,4 yuan. De ha tényleg sokat utazunk, ez lehet több és olyankor felírat figyelmeztet a leszálláskori csipogtatásra is. Nekem a második napra lett ilyen kártyám.
Érdemes pénzt vinni, ha az ember diákként ide érkezik, mert az internet hozzáférés elintézése, a kollégiumi letét és az itteni mobilszám megszerzése mintegy 1500 yuan-ba (45000 Ft) került. Egyébként egy itteni mobiltelefont is kéne még venni, ami felismeri a kínai írásjegyeket, de sajnos úgy fest a telefonok itt sem olcsóbbak. Az egyetemek közeli boltok és bevásárlóhelyek árai pedig nem képezik alku tárgyát, és piacig még nem jutottam el. Ahol talán lehetne alkudozni is.
Lélekben felkészültem rá, hogy csak kínai felíratok fogadnak majd mindenhol. De vagy az Olimpia utóhatásaként, vagy más okból de elég sok latin betűs kiírás, legtöbbször angol szöveg is olvasható mindenhol. A helyek nevei ugyan latin betűkre átírva is igen rejtélyesek, de alapvetően a kiírások segítik az idelátogatót. Bár gyanítom viszonylag közel eltévednék a városban egyedül.
