Elérkezett egy újabb péntek, amikor elég szabadidőm adódott megvalósítani a következő túrát. Bár a turistacsoportok alighanem a Mennyek Templomát és a Tiltott Várost egyszerre nézik meg, mint a belvárosban található császári helyszíneket, de ha valakinek van elég ideje, akkor az alapos körüljárás érdekében érdemes mindkettőre több időt szánni. A Mennyek Temploma, kínai nevén Tiantan pekingi viszonylatban nincsen messze a Tiananmen tértől, de természetesen jobb ha az ember metróval közelíti meg a helyszínt, amelynek itt is található egy megállója gyakorlatilag a keleti kapu mellett.
Taiwani útitársammal együtt elmentünk felfedezni a helyet, bár a fényképezés leginkább rám maradt, mert ő nem igazán készített képeket. Csak néhányat. De nekem az egész helyszín nagyon új volt, szóval jó szokásomhoz híven rengeteg képben igyekeztem megörökíteni mindazt amit sikerült látni. Közel négy órán át jártunk folyamatosan a különböző helyszínek között, mire sikerült a teljes látogatási övezetet bejárni. A keleti kaputól átsétáltunk az északi kapuig, majd onnan dél felé vettük az irányt, hogy a turisták által leggyakrabban látogatott helyeket központi részeit lássuk a helynek.
A híres pavilonnal és melléképületeivel kezdve, mely a Jó aratás imahelyeként fordítható és amely épület a Tiantan szimbólumának tekinthető. Szerencsére nagyon szépen fel van újítva és így teljes pompájában és sokszínűségében lehet megtekinteni a pavilont. Majd a császári emelvényen továbbsétálva eljutunk a Vízhang falig, amely a valóságban azonban egy másik pavilont és melléképületeit takarja, bár kétségtelen, hogy az ember falakkal is találkozhat rendre a helyszínen. Mellette pedig a Körkörös emelvény, ahol a császár a különböző áldozatokat bemutathatta annak idején az Égieknek. Ahova felsétálva jól szemügyre vehetők a hatalmas terek. Ezekre a helyszínekre megváltani a jegyet mintegy 850 Ft volt, de megéri megnézni az egykori császárok spirituális központját.
Azonban nem érdemes itt megállni, hiszen a Tiantan több ezeknél az imádkozási és áldozatbemutatási oltároknál. A helyet hatalmas park öleli körbe, amelyet már önmagában is érdemes megszemlélni és ahova parkbelépővel egész olcsó bemenni. Szóval jópár kínai csak a friss levegő, és a természet érzete miatt is felkeresheti ezt a helyet. De nyugat felé haladva további érdekes látnivalókat lehet megszemlélni, így utunkat északnyugati felé folytattuk a parkok ösvényein. Ahol további 300 Ft-ért jegyet váltottunk az Önmegtartoztatás Palotájába, amelyet vizesárok vesz körül. Bár víz most nem volt benne, így csak mély árkokat ívelnek át a hidak. A külső vizesárok után a Palotán belül még egy további vizesárok határolja a palota központi területét, amely egyébként tökéletes négyzetet formáz. Majd még nyugatabbra az Isteni Zene csarnokaiban néztük meg a kiállítást, amelyben a hagyományos kínai hangszerek egész tárházát sikerült szemrevételezni. Tehát megéri némi plusz pénz kiadni, és a turisták által talán kevésbé felkapott szegleteit is felkeresni a helynek, hiszen további érdekes látnivalókkal gazdagodik az ember. Ráadásul itt mindenhol lehet fényképezni is.
Végül északnak fordulva megnéztük a Kettőspavilont, a Száz Virág Kertet és a Rózsakertet, amelyek sokkal inkább a környező park ékeinek tekinthetők. Szerencsére a Rózsakert nevéhez illően tényleg tele volt virágzó rózsákkal, de a Száz Virág kertjében ilyenkor már egyetlen virág sem bizonyult fellelhetőnek. Szóval megfáradva, de élményekkel és megannyi érdekes látnivalóval gazdagodva távoztunk. Természetesen akinek még több ideje van, annak a Parkban pihenés, kikapcsolódás erősen ajánlott. Ahogy megannyi kínai meg is teszi. A hely nem kisebb, mint a Tiltott Város, de mivel nagyrészét parkok alkotják, így itt az épületek mégis kisebbségben maradnak és a kínai vallásos építészet remekei beleolvadhatnak a természeti közegbe.
