Ma megint nekivágtam a városnak egyik diáktársammal együtt. Elmentünk a Nyugati Négy nevezetű metrómegállóig, hogy onnan gyalogszerrel járjuk be a környéken található négy kisebb templomot. Most nem nagy látványosságokat sikerült megtekinteni, hanem sok kisebbet, amelyek együtt alkottak egy egész napos programot. Hiszen minden helyen azért elidőztünk legalább fél órát, és a helyszínek között gyalogolnunk is kellett, hol többet, hol kevesebbet. De pekingi viszonylatban mégis csekély gyaloglás adódott két helyszín között, ahogy keletről nyugat felé végigjártuk a négy híresebb templomot.
Először a Beihai Parktól valamivel keletre fekvő Xishiku Katolikus Templomot kerestük fel, amely már önmagában is érdekesség, hiszen Kínában általában a vallásos élet nem túl jellemző és a legtöbb templom elsősorban turista látványosság, mintsem valódi vallási kegyhely. Így egy katolikus templom igazán kirívónak számít ebben a közegben, ahol ma ráadásul sorozatosan katolikus esküvők zajlottak, és mivel éppen a templomban nézelődve ért minket az egyik esküvő, így meghallgattunk egyet. Furcsa volt kínaiul hallgatni a liturgia szövegét, ahogy kisebb eltérések is észrevehetők voltak a szertartásban. A végén a háromszori meghajlás Isten, a pap, a szülők és végül a násznép irányában, vagy a boldogító csók helyett pusztán egy ölelés látványa. Persze tudni kell, hogy Kínában sehol sem fogunk csókolózó párokat látni, semmilyen nyilvános közegben. Az ilyesmi már kívül esik a kulturális normákon. Így talán a szertartás ezen pontja jól érthető. A templom kinézete szokványos, ami éles kontrasztot alkot, az ahogy tipikus kínai pavilonok fogják közre a katolikus templomot, amely akár bármely nyugati országban is állhatna. Valamint a belső térben Krisztus megannyi freskóján és szobrán kívül találkozhatunk a szent anyacsászár és fia festményével is, mintegy Madonna a csecsemő Krisztussal mintájára.
Ezt a Guangji buddhista temploma követte, amely egy kicsi, de ma is aktívan használt buddhista templom. Találkozhatunk is meggyújtott füstölőkkel, meg a Buddha szobrok előtt térdre borulva hajlongó, imádkozó kínaiakkal. Az épületeket sikerült lefényképeznem, a belteret azonban tilos volt megörökíteni. De egyébként semmiben nem tértek el az itt található nagy arany Buddha szobrok a turistacélpontok szobraitól, amikről már vannak fényképeim. De legalább sikerült kis betekintést kapnom, milyen az amikor a szobrok valóban vallási áhítat tárgyai.
Az aktív vallási templomok után már következtek a turisztikai szempontból is érdekesebb helyek. A Történelmi Birodalmi Templom (Li Dai Di Wang Miao), amely méretében már valamivel nagyobb helyet foglalt magában, és tárlatokkal is találkozhattunk a pavilonok és klasszikus kínai paloták belsejében. Például a kínai vezetéknevek eredetéről, de viszonylag sok kép és szöveg mellé kevés tárgyi kiállítást helyeztek el a templomnegyedben. Mindenesetre érdekes volt megnézni, hogy a korábbi kínai dinasztiák milyen helyeken imádkozhattak. Bejárni a kisebb nagyobb épületeket és megnézni a harangtornyokat, amelyek mindegyikében egy kőteknős hordott a hátán egy teleírt kőtáblát.
A negyedik templom talán a turistatérképeken is előszeretettel kiemelt, de méretében az előzőnél valamivel kisebb Fehér Pagoda Templom, amely nevét arról a nagy fehér kupoláról kapta, amelyhez nagyon hasonló a Beihai Park szigetének közepén található. Azonban itt mindössze pár épület veszi körbe az éppen felújítás alatt álló kupolát. Így félig felállványozva sajnos nem olyan impozáns látvány, mint amit a belépőjegyen is látott kép sugall. Egyébként az épületekben kisebb kiállításokkal és a fősoron lévőkben Buddha szobraival itt is találkozhatunk, bár az imádkozók száma elég csekély. Diákjegyet váltva ez utóbbi két templom bejárása 300-300 Ft-ba került.
A Nyugati Négyes megálló négy templomát elhagyva délnek folytattuk utunkat és valamivel több séta után érkeztünk meg a Hold Templomához. A Mennyek (Ég) Templomának bejárása után már elterveztem, hogy lehetőség szerint a Császárok többi imádkozási helyét is felkeresem, amiknek oltárainál egykoron maguk a kínai császárok mutattak be áldozatot az égieknek. A Hold Temploma a legkisebb ezek közül, és sajnálatomra azonban az oltár helyén csupán egy rádiótorony magasodott, és az oltár lezárt hármaskapuján belesve sem láttam jelét az egykori császári oltárnak. A hely egyetlen parkból állt, amelynek zöld tájába ékelve rendre pavilonok húzódtak meg, amelyek közül a legszebb egy kis tavacska köré épített épület és pavilonjai. Illetve a Hold Templomának harangtornyán is átsétálhat az ember. A pavilonokat virágágyásokkal szegélyezett kikövezett utacskák kötik össze. A természeti környezet igazán szép, sajnos a császári idők nyomai azonban itt nehezen fellelhetők. A diákbelépő 15 Ft, jelképes összeg egy jegyért cserébe, amit az ember eltehet emlékbe.
Itt búcsút vettem útitársamtól, akinek dolga akadt. Nekem még hátra volt egy metrózás a városmag nyugati oldaláról a keleti oldalára, hogy felkeressem a Nap Templomát. Hasonlóan a többihez, ez is inkább egy hatalmas parkként jellemezhető, amelyben azért épületek is helyet kapnak. A Nap Temploma ma ingyenesen látogatható közpark, és sajnálatomra az északi felében elhelyezkedő épületek pedig adminisztrációs célokat szolgálnak a parkon belül, vagyis turistaként csupán a kapuit tudjuk megnézni. De sem bemenni nem tudunk, sem az egykori császári időkről nem találhatók kiállítások. Császári kiállítás egyedül a nyugati kapunál található egyik kisebb épületben fogad bennünket, de két kis terem alkotja csupán. A délnyugati szegletben tavak és a tavak mellett egy nagyobb pavilon is helyet kapott, amik mellett kődombok magasodnak pavilonokkal a tetejükön. A Nap Oltára szintén nem látogatható, csak minden égtáj felöl a díszes kapuin keresztül leshetünk be a belső térbe. Azonban szerencsére a nyugati hármas főkapu mellett kisebb bucka található, aminek a tetejéről mégis sikerült megörökítenem az Oltárt, ahol a hajdani császárok szertartásaikat bemutatták. A keleti oldalon ma játszóterek találhatók, amik inkább a kisebbeknek nyújtanak érdekes elfoglaltságokat.
