Templomi körutam következő állomásai szerencsére mindössze egyetlen közös metrómegálló mentén helyezkedtek el, így a séta jelentős része az egyes helyszíneken belül és nem a helyszínek között valósult meg. Kedves kínai barátommal és párjával együtt jártuk be a mai helyszíneket, és nekik köszönhetőek a rólam készült fényképek is. Elsőként a metrómegálló nevét is adó Yonghegong Lama Templomba látogattunk el, amelynek közelségét már jó előre jelezték a füstölőket kínáló utcai árusok, valamint a buddhista kegytárgyak végtelen során kínáló boltok sokasága, amelyek gyakorlatilag az odavezető utat alkották. Bár megjegyzem a Lama Templomon belül is akadtak boltok, noha ezeknek a száma azért korlátozott volt.
A belépő mintegy 360 Ft-ba került diákként, és közel egy órát vett igénybe bejárni a különböző pavilonokat. Először egy hosszabb ligeten vágtunk keresztül, míg megérkeztünk a Templomnegyed valódi bejáratához és elkezdhettük utunkat a a megannyi klasszikus kínai épület forgatagában. Meglehetősen sok látogatója akadt a templomnak, elsősorban kínaiak. Amit azért is hangsúlyoznék, mivel ez a hely valódi buddhista imádkozási helyszín. Szervezetesek sétálnak fel-alá, vagy őrzik az egyes épületekben található végtelen buddhista szobrok adott teremre jutó részét. Nem utolsó sorban a turistákról, akik lefényképezéssel fenyegetik a szentséges szobrokat. Mint ahogy én is, sőt némelyiket le is fényképeztem az ajtóból. De a legtöbb képen mégis a lenyűgöző épületeket sikerült megörökítenem, és nem a bennük található tárgyakat.
A pavilonok befelé haladva egyre terebélyesebbek, és egyre hatalmasabb buddhista szobrok hirdetik a vallás hatalmasságát. Közben mindenhol füstölők egész bokrétái kerülnek a látogatók által meggyújtásra, amely a rossz szellemeken kívül előbb-utóbb minket is távozásra kényszerít a tömény füst miatt. A szobrok előtti imapárnákon kínaik térdepelnek le isteneik előtt, vagy éppen hajlongva merülnek imádságba, miként azt helyenként útitársaim is tették a jó szerencse reményében. A helyet áthatja a megannyi látogató vallásos áhítata. A templomnegyedben szinte minden épület egy kis templom, amelyben szobrok egész sokasága kap helyet és, akikhez imádkozni lehet, és akikhez imádkoznak is az ide látogatók. Szinte megszámlálhatatlan templom együttese alkotja a Lama egészét.
Míg az utolsó szegletben az központi építmény olyan hatalmas méretekben magasodik fölénk, hogy már bele sem fér egyetlen fényképbe, két melléktornyához pedig a magasban átívelő híd alkot összeköttetést. De a legutolsó láma szobra is már olyan hatalmas, hogy gyakorlatilag megtöltene egy normál épületet, ahogy több tízméteres magasságával már tényleg az isteni léptékekbe lép tovább. Valamint az utolsó traktusnál két épületben igazi kiállítást is találhatunk a buddhista vallás szobairól, ruháiról, kegytárgyairól, azonban fényképezni itt is tilos. Ellenben az ember nézelődhet nyugodtan, anélkül hogy megzavarná az imádkozókat. A hely tehát lenyűgöző, mind méreteiben, mind kivitelezésében, mind tartalmában. Ízelítőt kapunk egy valódi buddhista zarándokhelyen erről a vallásról.
Innen utunk egészen a Lama templommal szembeni útkereszteződés másik felébe vezetett, ahol alig néhány méter séta után kicsit evilágibb, viszont nem kevésbé kínai jellegzetességbe léphetünk be. A Konfuciánus Templom illetve az egykori császári hivatalnok iskola egy kettős fősoron elhelyezkedő épületegyüttes. Diákjegyet ugyan nem tudtam váltani, de 900 Ft-ért még így is megérte a közel két órás nézelődés a helyszínen. Keleti oldalon a Konfuciánus Templom, amelynek hatalmas udvarán tizenkét harangtorony magasodik az ég felé, a tornyokban a kőtáblát tartó óriás teknősökkel. Két oldalt hosszú épületekben kiállítások mutatják be az egykori mester: Konfucius életét, munkásságát, és utóhatását a kínai kultúrára. Az udvar északi oldalán pedig egy hatalmas épület magasodik az egész tér és templom fölé, benne a kínai zenei eszközök kiállításával. Bár a hely nevében templom, de szerencsére itt végig minden fényképezhető, hiszen a hely alapvetően múzeum. Vallásos életnek nem igazán mutatkoznak jelei, bár e szellemiség morális és politikai tanai mélyen belevésődtek a kínai kultúrába.
A nyugati oldalon a Hivatalnokiskola sem kevésbé pompás, ahogy a központi térre egy három boltíves hatalmas kapun keresztül belépve megpillantjuk az Iskola fölé magasodó nagy pavilont, amelyet ráadásul még egy vizesárok is körbevesz, amelyben halak úszkálnak. A négy égtáj felől pedig kőhidak ívelnek az épülethez, amelynek belsejében egy egész trónus kap helyet. Az oldalsó épületsorban itt a hivatalnokképzés történetéről láthatunk tárlatot, miként tanultak és vizsgáztak a császári közigazgatás hivatalnokai. Az épületegyüttes északi végében a Konfucius szobra magasodik az egykori könyvtár előtt, amely azonban ma zárva van a látogatók előtt. Egyébként mindkét épületegyüttes udvarai kellemes parkot idéz, fákkal és növényzettel jócskán ellátva. A nagy udvarok előtt pedig szerényebb előterek is helyet kapnak, ahol a két épületegyüttes közötti kapu is megtalálható a bejárati kapuk mögött.
A Konfucius emlékhelyet elhagyva ismét rövid séta következett, hogy az metrómegálló feletti út északi felében a Föld Templomába is betérjünk. Ezzel elérkeztem az utolsó császári oltárhoz is, ahol az egykori kínai császárok szertartásaikat és áldozataikat bemutatták az égieknek az előírt rituálék szerint. A parkba a diákjegy 30 Ft, de a Föld Oltárához és a hozzá tartozó kis múzeumhoz további 150. A kis múzeumban érdemes volt kicsit elidőzni, megnézni pár tárgyat a császárkorból, majd a belépni a Föld Oltárához, amely egyébként nagyon hasonlatos a többi oltárhoz. Minden égtájba kapuk vezetnek a középen elhelyezkedő magaslathoz. Míg az Ég oltára köralakú, addig a Föld és a tegnap látott Nap oltárok négyzet alaprajzúak. A Hold oltár rejtély maradt. De amíg a Nap oltára egyszintes, addig a Föld oltára kettő és az Ég oltára már három szintes. A közepéről letekinthetünk a hatalmas tér minden pontjára, majd észak felé a hármas főkapun át távoztunk. A park persze még tele van más történelmi épületekkel is, de ezek zárva vannak. A természeti környezet kellemes, egyben a korábbiakhoz kísértetiesen hasonló. Kis pavilonok, dombocskák, vízfolyások. Bár Konfucius kőszobra visz bele némi egyediséget. Egy óra alatt így is kényelmesen bejárható a hely. Ami után visszafelé vettük az irányt az egyetemi szálláshelyekre.
