A Tiltott Város észak-déli tengelyén továbbhaladva először a Jingshan parkot találhatjuk meg, azonban az útnak ezzel még nincsen vége, hiszen ez a főút egészen a Dobtoronyig vezet. Én ugyan nem ezt a hosszú utat gyalogoltam végig, csupán egy rövidebbet, amely a sikátorok (kínai nevükön hutong) mentén elvezetett a közeli metrómegállótól a többi épület fölé magasodó Dob- és Harangtornyok kettőséig. Gyorsan megváltottam a belépőim mindkét toronyba, amely 450 Ft-ba került, és szerencsére ismét hasznát tudtam venni a diákigazolványnak is.
Elsőként a déli oldalon elhelyezkedő nagy vörösre festett Dobtoronyba léptem be, amelynek bejáratakor a szokásos biztonsági ellenőrzést letudva egy kicsi kikövezett udvarra jutottam. Mivel a torony kertje nem bejárható, így egyből a szemben található bejárathoz mentem és egy igen magas és meredek lépcsősoron keresztül jutottam fel a Dobtoronyba, amelynek belső csarnokában sok nagy dobot találhatunk, ám kisebb számban akadtak más kiállítási tárgyak is. A dobok között egy igen romos állapotban lévő eredeti dob is helyet kap, amellyel annak idején riasztást adhattak le az őrszemek. A mai dobok már csak rövid zenei bemutatókra szolgálnak, amelyeket 5 önkéntes ad elő 5 percben minden óra félkor. Jókor érkezve, sikerült is meghallgatnom az előadást csekély várakozás után. A belső csarnokból a körkörös erkélynek csak a déli oldalára lehet kimenni, ahol letekinthetünk a városra, és a láthatáron felsejlik a Jingshan központi pavilonja, meg a Beihai fehér pagodája is.
Innen az északi oldalon található Harangtoronyba tartottam a köztes téren lerázva a sikátortúrát ajánlgató riksás kínaiakat, akik rendre megpróbáltak befűzni egy körútra. A Harangtorony hatalmas szürke kőépületének szintén igen kicsi kikövezett előtere van, de legalább ez félig körbejárható. Félig körbe is kell menni a meredek hosszú kőlépcsősorig felfelé, mivel a szemközti bejárat egy teázót rejt magában. A lépcsőket megmászva egyből szép kilátás nyílik a Dobtoronyra. Azonban kizárólag egy hatalmas harangot találunk a torony felső csarnokában, így szemlélődésre inkább Peking látképe ad okot. A két torony bejárásához közel 40 perc elegendő is, nem véletlenül a turistabuszok is inkább csak leparkolnak a tornyok lábainál, míg a nézelődök gyorsan körbenéznek, aztán további látnivalók felé veszik az irányt.
