Egy ideje már áthatolhatatlan köd kerítette hatalmába a várost, amely olyan sűrű tud itt lenni, hogy napokig is a szomszéd ház is csak fehéres homályban látszik. A látótávolság minimális, a horizont pedig nem sejlik fel a mindent elborító fehérségben. Ilyenkor aztán nincs értelme kimozdulni kirándulni, mert nem csak a kamera nem lát semmit, de mi sem. Ami nincs az orrunk előtt az olyan, mintha nem is létezne, és ez sajnos már nagyobb épületek vagy egy tér esetén is erősen rombolja a látványosságot. Aztán ma délelőtt némi esőnek köszönhetően végre kitisztult az idő, és elmúlt a mindent megülő köd uralkodása a város felett.
Így azon kaptam magam, hogy a több napos egyetemi órákra járás, és számítógép előtti munka után végre ideje lenne kimozdulni egy kicsit a természetbe. A belvárosi felfedezőutak után így inkább a külvárosok határvidékére vettem az irányt, mivel ma délután nem volt órám az egyetemen, és a nyelvtanfolyam is csak estefelé vette kezdetét. A Pekingi Növénykertbe elmenni azért majdnem egy órás utazást jelent, hiszen ez már gyakorlatilag a pekingi tömegközlekedés határvidékén helyezkedik el, ahova még buszok elmerészkednek. A Növénykertet persze nem valami steril növénygyűjteményként kell elképzelni, inkább mint egy olyan hatalmas parkot, ahol fél napokat lehet eltölteni. Nekem négy órámba telt a fő turistaútvonalon körbemennem, és így biztosan nem jutottam el minden apró szegletébe a parknak, ellenben nagyon sokat így is sikerült felfedeznem az itteni növénygyűjteményből.
A Botanikus Kert mintegy 4 négyzetkilométer kiterjedésű, amelyből 2 négyzetkilométer a látogatási övezet, azonban a Park határai sem a korábbi pekingi parkokéhoz hasonló éles törésként jelentkeznek természet és város között, hiszen a parkot körbevevő hegyek szintén zöld erdőségeket jelentenek, így ennek a természeti vidéknek a valódi kiterjedése meglehetősen nagy. Ráadásul míg a város őshonos fái még nagyrészt tartják a zöld színűket, addig itt a hatalmas arborétum, és általában a megannyi fagyűjtemény és a Botanikus Kerten belül elhelyezkedő tematikus kertek fái már javában a színváltás korszakába fordultak. Így ez az október séta a parkon keresztül egyben egy színes vidéken vezetett keresztül, ahol még jelentős mennyiségű a zöld természet aránya, de már észrevehető a sárga és piros színek megjelenése is a park erdőségeiben. Az időzítés tehát jól sikerült, hogy egy minél színesebb vidék táruljon a szemem elé.
Ráadásul még a virágok sem mind adták meg magukat a közelgő télnek, tehát a rózsakertek valódi virágzó rózsák egész tábláit tárják a szemünk elé. A különböző formákat alkotó virágágyások, és virágszobrok nem különben, amelyek a park bejáratánál, és még sok más helyen is fogadják a látogatókat. Hihetetlen színvilágnak lehetünk ilyenkor tanúi, hiszen a színes fák mellett még megannyi színben pompázó virágágyások is a Növénykert ékszereiként tündökölnek ilyenkor. Mellettük általában kis táblákról megtudhatjuk milyen növényekkel találkoztunk éppen. Míg a park északi szeglete, ahol csak egy ösvény vezet a messzeségbe igazi erdőjárásnak is beillő élménnyel kecsegtet, ahol a zöld fák mellett elhaladva köves folyómeder kanyarog néhány kisebb tavacska között. Bár az igazi erdőhöz képest itt fapallókon vezet az út az erdőben, ám így is képet kaphatunk róla milyen lenne a közelgő hegyekbe látogatva belevetni magunkat egy valódi kínai erdőségbe.
De a Botanikus Kert nem csak egy szabadtéri parkot jelent, hiszen észak felé haladva először lehetőségünk lesz betérni egy lepkeházba, ahol egyből az üvegházakra jellemző meleg fogad minket. A hely érdekessége, hogy itt a tenyérnagyságú lepkék szabadon szálldosnak a növények között, az egész üvegház alatti kertben, ahol gyalogösvényünk vezet. Tehát testközelből figyelhetjük meg a lepkéket, akik néha csak centiméterekre kerülnek el bennünket. A másik hasonló klímájú épület a jóval nagyobb üvegházban helyet foglaló a Konzervatórium épülete, amelyben a Botanikus Kert trópusi gyűjteménye található. Itt aztán pazar orchideák, pálmafák, liánok és már őserdőkben honos növények alkotta ösvényeken vezet végig az út, ahol szép virágágyásokkal és különleges zöld növényekkel egyaránt találkozhatunk. Az építők ráadásul helyenként dinoszaurusz szobrokat is elhelyeztek, bár valószínűleg az agyagkatonák másolatai a legkirívóbbak a trópusi növények közül. Illetve egyes üvegházakban a különböző kaktuszok élvezhetik a kellemes meleget, amelyek némelyike szinte méteres átmérőjű gömböt formáz, vagy olyan magas, mintha inkább valamilyen fa lenne.
A természeti különlegességek mellett persze itt is akadnak történelmi különlegességek is, hiszen Peking minden pontján fellelhetők valamilyen történelmi látnivalók is. A Botanikus Kertben a fő ember alkotta látványosság a Wofo Templom, ahol a klasszikus kínai templomi épületek fogadnak bennünket: hármasboltív a bejáratnál majd a templom harang és dobtornyai. Beljebb menve egy kis tó tele halakkal és teknősökkel, amely azonban annyira zsúfolt így, hogy szegény halak a felszínre úsznak fel levegőért és némelyik hal és teknős már a buddhista újjászületési ciklus újabb állomása felé tartott. Aztán a fősoron pár buddhista szobrokkal telerakott pavilonnal találkozhassunk. A környező táj alapján a hely valóban ideális lehet, lehetett az elvonult meditáció helyszíneként. De a kisebb templom mellett még nevesített kínai síremlékek is helyet kapnak a Parkban, amelyek megérnek egy gyors körbejárást, hiszen a kőből szépen megmunkált emlékhelyekről van szó. Illetve egy emlékház is helyet kapott a parkban.
Az alapbelépő nem kerül sokba, de én közel 1350 Ft-t fizettem, hogy bemehessek mind a Konzervatóriumba, mind a Wofo Templomba is körülnézni, ne csak a parkot járhassam körbe. Bár a parkot bejárni is egész napos piknik helyszíne lehetne. A lepkeház további 300 Ft volt, de ilyen nagy élő lepkéket testközelben máshol nem láthatunk. Noha én 4 órát időztem csak a Botanikus Kert bejárásával, az bizonyos hogy minden apró mellékösvény bejárásával ez ennél sokkal több időre tartogat szórakozást és megéri ide ellátogatni jó időben a zöld természetbe. Rengeteg növénnyel fogunk tudni megismerkedni, és gondolom a mostani szép őszi tájkép mellett a tavaszi se lehet kevésbé látványos.
