A tél egyre érezhetőbben közelít, és a hőmérséklet közel 10 fokot esett vissza alig két nap alatt, bár az előrejelzések még biztatnak mérsékelt melegedéssel. Azt hiszem a helyeiknek lesz igaza és a november már inkább a tél jegyében fog eltelni. Mivel szerdán esedékes egyetlen órámra se kellett bemennem, így még beiktattam egy kisebb kirándulást. Sajnos a Ming dinasztia sírjai elérhetetlennek látszanak a tömegközlekedés eszközeivel. Már másodszor töltöttem el egy órát azzal, hogy jó messzire utazzak, majd kénytelen-kelletlen visszaforduljak a további csatlakozások hiányában, amik úgy fest inkább csak elvben léteznek.
Miután reggel így inkább csak Peking külvárosaiban volt szerencsém gyönyörködni, és megnézhettem milyen messzire visz a külvárosi vasút. Persze nagyon messzire, de mégsem eléggé, hiszen a Mind sírok sajnos messze esnek a városközponttól. Viszont még délelőtt hazaérkezve inkább egy a Peking térképem által kiemelt helyszín felé vettem az irányt. Ez pedig a Nagy Kilátás Parkja, ahol a lakótelepek közép ékelve hirtelen visszaköszön a császárkor hangulata. A tradicionális épületek, kapuk, pavilonok sokasága egy kellemes parkban. A parkban található épületekben ráadásul rendre a császárkort idéző bábuk fogadják a látogatót, bepillantást engedve abba, milyen lehetett a kínai nemesség élete hajdanán.
A hely természeti szépsége is ilyenkor még megéri a látogatást, hiszen a sárgába és vörösbe forduló őszi levelek színes forgataga tartogat élményeket. Miközben még jelentős mennyiségű zöld természet is tartja magát a közelgő tél ellenére. A parkban ráadásul itt is találkozhatunk egy tórendszerrel, és a tó mellett elmaradhatatlan vízparti épületekkel. Illetve helyenként kőhalmokra lehet felkapaszkodni, és felkeresni a kis dombok tetején magasodó épületeket. Hiszen a nagyobb palotaépületek mellett találhatók kisebb villák is. Sőt még egy kicsi buddhista templommal is találkozhatunk, ahol szerencsét hozó piros talizmánok sokasága borítja be a helyet és meggyújtott füstölők illata lengi be a kis tér közepét.
A hagyományos császárkori élethez tartozó árusokkal is találkozni fogunk, a többi helyszínen megismert szuvenírekkel felszerelve. Némi győzködés után elég jutányos áron pár fényképet is csináltattam magamról, mint kínai császár. Lett két turista fényképem, darabonként 300 Ft-ért, és a kamerámmal díjmentesen még pár. A helyszínre a diákbelépő volt még másik 600 Ft. Összesen két óra alatt sikerült a helyet körbejárnom, mivel pekingi viszonylatban ez a helyszín nem számít túl nagynak. Jobb időben, és amikor a virágzó kertek is több látnivalót tartogatnak, lehet ez persze ennél hosszabb időzés helyszíne is.
