A városra megint sűrű köd borult, és most először fordult elő, hogy ebben a hatalmas ködben is az indulás mellett döntöttem. Egyszerűen azért, mert mostani úticélom: az Illatos Hegy október végén a legszebb, ahogyan a hegyet borító erdőség sárga-piros-zöld színekbe változik. Az előző hétvégén is az idő akadályozott meg a látogatásban, és igazából már legalább ez volt a negyedik kitűzött indulási nap erre a helyszínre. Nem akartam tehát tovább halogatni az indulást, míg végül csak a kopár sziklákat és halott tájat láthatom a közelgő télben. Az átható köd jócskán csökkentette a hely varázsát és a túra elvezhetőségét is. Ám mindezen körülmények ellenére most először tapasztaltam igazi tömeget egy helyen. A mai nap idelátogató kínaiak száma valami hihetetlen mennyiséget és koncentrációt ért el. Még a hely hatalmas kiterjedése sem volt képes mérsékelni a mindent elborító tömeghatást, amely mondanom sem kell tovább rontotta a kirándulás élményszerűségét. Talán most először távoztam egy helyről úgy, hogy a hely felét nem láttam, és ha valaha lesz lehetőségem, akkor biztosan visszatérek még egy alaposabb körültekintés végett. Noha így is 5 órásra nyúlt a kirándulás a helyszíneken.
Ennek ellenére a hely szépsége még így is vitathatatlan, és megérte ellátogatni megnézni az Illatos hegyet, ahol szép színes lombkoronákat tudtam megnézni, bár a hegynek inkább az alsó szegmensét sikerült körbejárnom egyik kínai barátommal, akinek a rólam készült képek köszönhetőek. Az előre nyomtatott térképnek sajnos gyakorta nem sok haszna volt, mivel a helyszínen más utak is vezettek különböző irányokba, és az egyik rosszul bevett kanyar után majdnem sikerült az egész hegyet is megmászni, mire kiderült, hogy rossz irányba tartok a kiszemelt helyszín tekintetében. Ám így legalább magaslati helyről és a természetbe jobban begyalogolva vethettem pillantást a hely természeti szépségére, ami így is szép látványt jelentett. Mindenesetre sikerült megnézni több egykori templom romjait is a kijelölt útvonalak mentén, amelyek azonban itt annyira rom formában találhatók meg, hogy szinte csak a kő padlózat maradt meg, semmi más. Emellett a hegy tövében megtekinthető Mao elvtárs egykori rezidenciája is, amely természetesen most inkább múzeumként funkciónál az egykori kínai vezérről. Bemutatva forradalmi munkásságát, és hogy milyen helyen élt és dolgozott még a polgárháborús időkben.
A hegy tövében elhelyezkedő legnagyobb templom is építés alatt áll, és talán pár év múlva már helyreállított formában lesz megtekinthető, azonban ma pár romos és felállványozott fallal határolt építési területet jelent, de szerencsére a zöld színekben pompázó Buddha szobrokkal kirakott torony így is lenyűgöző látványt jelent, és a templom mellett egy kis tóval ékesített épületegyüttes is fogadja a látogatókat. Kisebb tavacska is akad pár a hegyen, amik mellett érdemes kellemes idő esetén elidőzni. Valamint kilátó pavilonok is rendre akadnak a helyszínen időről időre. Máshol klasszikus kínai épületek vesznek körbe kisebb-nagyobb kerteket. Nagy sajnálatomra azonban a hegy természetközelibb északi felét nem sikerült bejárnom a mai nap. Valahogy kételkedem benne, hogy az erdő látképe a nagy ködben élvezhető lett volna, bár még az erdő részletei is nagy élményt jelentettek. De talán legközelebb majd befizetek a libegőre, és eleve a tetőről indulva járom be a helyszínt. Hiszen az északi oldalon ha nem is olyan sok, de további látnivalók akadnak, amiket érdemes lenne megnézni.
A hegyről az északi kapun át távoztunk, ahonnan szinte ki sem léptünk a kapun már az Azúr Felhők Templomának bejárati kapuja fogadott bennünket, amely nem az Illatos Hegy parkjaiban található, bár elhelyezkedését tekintve igazából része az helyszínnek, hiszen a libegő másik oldala mentén kapaszkodik fel a hegyre a templomegyüttes. A belépő ide is 300 Ft, ahogy az Illatos Hegy parkjaiba is. Az Azúr Felhők Templomában a szokásos buddhista templomokhoz képest is talál az érdeklődő látványosságokat. Ezek közé tartozik egy hatalmas fekete Buddha szobor, egy egész templom, amelynek belterét két körkörös folyosón végig szerzetes szobrok szegélyezik. De itt található az utolsó császári dinasztiát megdöntő Sun Yatsen emlékterme is, és kiállítási szobák az egykori forradalmárról. Az emlékteremben pedig a vezér szobrával. A templomegyüttes tetején pedig hatalmas díszes kőpavilonok magasodnak az egész hely fölé, amik igazán látványosak külön-külön is. Sajnos mivel ez a legmagasabb pont, így nem sikerült egyben lefényképezni az összes tornyot. De emellett további imádkozási csarnokok is találhatók vallási szobrokkal gazdagon felszerelve, ahol a kínaiak imádkozhattak és füstölőket gyújthattak. Sok már korábban látott buddhista istenség szobra köszönt vissza a helyszíneken.
