Az idő ma rendkívül tiszta volt, és így nem volt szívem kihagyni a kínálkozó lehetőséget egy újabb utazásra. Bár egyedül vágtam neki az útnak, hiszen másoknak ilyenkor javában tanítás van, ahogy késő délután nekem is az volt. Az ég tiszta volt, és a nap közepére kellemesen meleg is lett, így igazi őszi időjárás uralta ezt a napot, ami azért nem volt jellemző az elmúlt hetekre. A térképen kinézett és később turisztikai honlapokon is a klasszikus császári építészet példájaként számon tartott Yuquan Shan: A Jáde Tavasz Hegye felé vettem az utam. Mindössze egy nagyon lényeges "apróságot" felejtett el megemlíteni a turisztika honlap és a turisztikai térkép is: mégpedig hogy a Hegy látogatók számára tiltott övezet, mivel ma a kínai hadsereg bázisa található ott. Mondanom sem kell, nem jutottam fel a hegyen található klasszikus épületekhez, amelyek egyébként bizonyosan templomként szolgáltak hajdanán, hiszen a fehér pagoda a Beihai-t, a másik torony a Badachu főtornyát idézte szinte egy az egyben. Így csak igen távolból csinálhattam pár fényképet, hiszen már a hegy tövében végig fal húzódik meg, szakaszonként katonai őrposztokkal. Nekem meg egy élménnyel, amint a katonai járőrök egyikének élesben kínaiul magyaráztam, hogy tényleg a turista térképen szerepel a bázisuk. Az épületek még a távolból is nagyon szépek, és így a naív turista akár el is hiheti, hogy jó helyen jár, amíg túl közel nem gyalogol. Mivel be nem lehetett menni, így ráment az időm a semmire, és ezért látogatásra nem javaslom a helyet.
Így aztán közel egy órás sétával jutottam el a Nyári Palota északi kapujához, ahol végre régi adósságomat törlesztendő bejártam a Nyári Palota eddig felfedezetlen részeit is. Most nem az állandó tárlatok megnézésével töltöttem el közel négy és fél órát, mint szeptemberben, hanem inkább kihasználtam, hogy egyből az északi kapunál kezdtem a túrámat és elsőként igyekeztem bejárni a hatalmas park nyugati oldalát, ahova legutóbb már nem jutottam el. Noha érdekes látnivalók itt is akadnak, köztük talán a leghíresebb a Márvány Hajó, ami egy hatalmas kőből faragott hajó a tóparton. Úgy festett a vízi szezon már véget ért, hiszen nem a tavat most nem borították mindenhol kisebb-nagyobb csónakok, mint legutóbb. Illetve a vízi kereskedőutca is zárva tartott az északi kapu szomszédságában. A nyugati oldalon szintén található egy nagy kőtorony, ugyanúgy mint a hegy keleti oldalán és a tóparton. Illetve épületegyüttesek is. Azonban egy részük zárva volt.
A Márvány Hajótól indulva a tó mentén párhuzamosan futó Hosszú Folyóson haladtam keresztül egészen a Nyári Palota szívéig. Bár helyenként azért letértem a folyosóról megnézni egy-egy pavilont. Sőt egy hegyoldalba épített nagy kilátótornyot is felkerestem, amiről pazar kilátás nyílik mint a Jáde Tavasz hegyére, mint a Nyári Palota szívében elhelyezkedő Kuming Tóra. Valamint a tiszta időnek köszönhetően végig a tópart mentén szerencsém volt elég messze ellátni, és megszemlélni a Peking belső részét övező hegyvonulatokat. A Nyári Palota szívét most is felkerestem, ám ezúttal a Palota lépcsőig használva jutottam fel a hegyre, és nem pedig lejöttem ezeken keresztül. Menet közben az épületekbe belesve megnézhettem a császárkori bútorzatot is, ami egyébként nem csak itt volt megtalálható. Ám sajnos a bebútorzott szobákat mindig csak üvegen belesve lehetett szerte a Nyári Palotában megszemlélni, így a fényképek nem sikerültek valami jól.
A hegytetőn elértem a központi Buddha Tornyot, ami az első számú jelképe a helynek, majd a hegytetőn egy valódi Buddhista Templomot is. Bár ezeken a helyeken már jártam egyszer, ám másodszor is lenyűgözött az épületek látványa és szépsége. Aztán hegynek lefelé most a keleti oldal palotanegyedébe is jobban besétáltam, nem csak a tó mentén haladtam végig. Néha a hegyoldalban található részeket is felkerestem, így szinte teljesen vissza is tértem a hegy megkerülésével az északi kapuhoz, hogy aztán egy kisebb hegyi séta után teljesen bejárjam a keleti oldal palotanegyedét. A hegyen egyébként kikövezett utak vezetnek egyik helyről a másikra, s az egyik ilyen út mentén ismét felkerestem a Zöld Pagoda tornyot is, ami magyar szemmel nagy, de a helyhez és más templomtornyokhoz képest csupán kisebb építmény. A Palotanegyedben most nem a külön kiállításokat kerestem fel, hanem inkább az épületek között sétálgattam, rendre belesve az ablakokon is.
Bár aztán tettem egy sétát a tóparton is, hogy végül a 17 lyukú hídon átkelve megérkezzem a tó közepén található épületegyütteshez és szemből is megszemlélhessem a Nyári Palota központi épületegyüttesét, az egész hegyet és a háttérben a környező hegyeket is. A sok fenyő miatt alapvetően zöld volt a táj most is, illetve a tóparton sárga színben pompázott a többi fa. Majd visszasétáltam a keleti kapu irányába, ahol még nézelődtem egy keveset mielőtt elhagytam volna a Nyári Palota helyszínét. Bár most is sok időt töltöttem el a helyen, mégis sok újat is sikerült még felfedeznem az egykori császári rezidencián. Illetve most már jártasabban sikerült körbenéznem, így bár a külön belépős kiállítási helyszínek alapvetően kimaradtak, de mégis bejártam a legtöbb helyszínt. Talán most már teljesebb képem van a helyről, de szerintem még sokadjára is remek kikapcsolódás lenne idelátogatni és elidőzni a sok klasszikus kínai műemlék között.
