Egy szabad délelőtt alkalmával felkerekedtem, hogy kihasználjam a Pekingben szokatlanul tiszta eget és a napsütést. Bár az idő csalóka, hiszen már benne járunk a télben és a hőmérséklet éjszaka már fagypont alá süllyed. Így a történelmi Peking egy újabb nevezetességéhez látogattam el: a Lugou hídhoz, amely Marco Polo híd néven igazán ismert Kínán kívül. A hidat még a középkori Kína idején építették és 1192-ben adták át. Tudni kell ugyanis, hogy a történelmi Peking a városközponttól dél-nyugatra volt megtalálható, ám a későbbi dinasztiák már a Tiananmen köré rendezték be a birodalmi központot. A híd azonban kijelölte a városhatárt, így a város régi határhídja ez, mellette a Wanping Erőddel, amely a város védelmét volt hivatott ellátni a folyó felől.
A Marco Polo híd igazi nevezetességét a kőhíd korlátjain ülő megannyi különböző oroszlánszobor adja. Az egész hídon nincs két egyforma szobor, és a híd teljes hosszán át mindkét oldalon megannyi érdekes kis szoborral találkozhatunk. Többet lefényképeztem közülük, de mindet megörökíteni túlságosan sok fényképet jelentett volna. A híd tövénél az egyik oldalon nagy kőoroszlánok, a másik oldalon kőelefántok jelölik ki az oroszlánszobrokkal díszített korlát végét. Emellett az egykor császárok jóvoltából a helyszínen szintén találunk nagy kőtáblákat is, és a jelenkori híd múzeumövezet jellegét erősítendő van történeti kiállítás. Bár a történeti kiállítás szerintem elég szegényes, de szerencsére a helyszínre a belépőt letudtam 300 Ft-ból. A híd előtti téret pedig pár szobor és ágyú övezi. Sajnos a folyópartra nem jutottam le, de még így is sikerült pár oldalképet készítenem a hídról.
A híd melletti látogatási övezet további két részre bontható, az egyik egy park, a másik a Wanping Erőd, amelynek kőfalai nem sok kétséget hagynak a hely egykori rendeltetését illetően. Ma azonban az erőd kapui inkább történelmi látványosságok és a nyugati és keleti kettős kapu között egy a régi Pekingre is olyan jellemző bevásárlóutca található, klasszikus kínai építészeti kivitelben. Az erőd tornyai és szürke kőfalai igazán masszívak, és a kettős kapubástyák is szép képviselői a kínai építészet alkotásainak, ám ottjártamkor sajnos nem sikerült felmenni a bástyákra. A bevásárlóutca elég kihaltnak bizonyult, a szezon itt már véget érhetett, noha turistákkal is találkoztam a hídon. Szebb időben biztos hosszasan lehet itt nézelődni, vásárolni és alkudozni. Az erőd lakóépületeket is tartogat, de az ottlakók feltehetően kisebb örömére a sikátorokba bepillantva ezek is a régi Pekinget hutongjait idézték.
A hely tehát történelmi emlék az egykori városhatárról. De mint olyan sok helyet, ezt is beszennyezte a 20. század. A Marco Polo híd ma leginkább arról híresült el, hogy itt kezdődött igazán a japán-kínai háború. 1937-ben a japán csapatok a hídon és a Wanping erődön keresztül vonultak be Pekingbe és foglalták el a várost. Az erőd melletti park szobrai egytől egyig ennek a háborúnak az emlékét őrzik és az erőd szívében a Japán agresszió elleni ellenállás emlékmúzeuma található. A főtér egyik oldalán a felvont kínai zászló, a másikban az emlékmúzeum, amely egyszerre állít emléket a második világháború szörnyűségeinek, a japánok kegyetlenségének, a kínai nemzeti párt tehetetlenségének és természetesen a kommunisták felszabadító hadjáratainak, amik végül elvezettek az ország visszafoglalásához. A belépéshez elég volt az útlevelet felmutatnom, mert szerintem a hajdani kommunista csapatok hősies küzdelmének népszerűsítéséhez tartozik a kiállítás. De a legtöbb múzeummal ellentétben az itteni fegyverek egykor valóban emberéleteket ontottak ki. A japán kegyetlenséget megörökítő fényképek pedig engem személy szerint inkább elborzadásra késztettek, így a tárlat ezen része kikerült a lefényképezett helyek közül. Szerintem rosszabb képet festenek, mint az európai koncentrációs táborok elhíresült képei, és őszintén szólva inkább az elfelejtésükben reménykedem. A helyet felkeresni érdemes, hiszen a hely történelmi részén végigsétálva kis időutazást tehetünk a régi Pekingbe, de az emlékmúzeum megtekintését mindenki maga fontolja meg.
