A tél elérkezett Pekingbe, de ezen a vasárnapon az őszi nap utolsó kísérletét vezényelte a közelgő tél feltartóztatására. Így a hőmérséklet még ez egyszer az évben utoljára tíz fok közelébe került, ami már elég jó egy szabadtéri sétához, ha az ember kabátot vesz. Az időjárás előrejelzés még holnapra jósol enyhébb időt, aztán keddtől drasztikusan fagypont közelébe érkezik az idő még a nap legmelegebb időszakában is. Délelőtt ismét kínai diáktársakkal tollaslabdáztam, amíg odakint a táj kiheverhette az éjszakai fagy utóhatásait. Aztán egy jellegzetes pekingi parkba tartottam: a Taoranting Parkba.
A park története még a középkori Kínába vezethető vissza, amikor a Taoran Pavilon épült, és amely további épületekkel együtt ma a Park közepén elhelyezkedő sziget szélén található épületegyüttesben található. De még ennél is régebbi dinasztiák pár lelete is megtalálható a sziget szélén lévő épületegyüttesben, amely ma múzeumként szolgál. Az ismertetők alapján ez a 700 évnél is régebbi Cibei Templom, ám templomra nem igazán hasonlít, mivel semmi vallásos jelleg vagy tartalom nem található a helyen. A belépő 120 Ft a múzeumba, illetve 60 Ft a parkba, de együtt sem hatalmas összeg. A történelmi kiállítótér ma nem kis részben kínai írásos posztereket takar, amik díszítésük alapján a kommunista pártot hivatottak méltatni. Sajnálatomra igazán érdekesnek tűnő kiállítási tárgyakkal nem igazán találkoztam és ha nem tájékozódtam volna a helyről, akkor a a szigetszéli épületegyüttes sem igazán tér el a park további részétől. Ahol rendre kis pavilonokkal találkozhatunk a természetbe ágyazva. Az ismertető táblák alapján viszont ezen pavilon ugyan régi stílusban épültek és réginek is látszódhatnak, de valójában az elmúlt húsz évben épültek. Szerintem a főszigetre vezető híd két oldalán elhelyezett két hatalmas és díszes hármaskapu sem tekinthet vissza túl nagy múltra, ám kétségtelenül igazán mutatósak.
A park így felidézi a klasszikus nagy parkokat, amelyek a történelmi Pekinget jellemezhették, de igazából a hely meglehetősen újonnan felszerelt. A történelmi Peking határán található, amely még éppen az egykori városfalon belül helyezkedhetett el annak idején. Ma a kínai lakosok élik itt mindennapjaikat, így helyenként zenével vagy mutatványokkal szórakoztatják egymást és magukat a parkba látogató kínaiak. Bár megjegyzem ez némely klasszikus kínai hangszer esetében inkább az elviselhetetlen zaj képzetét keltette bennem. A park sétálóösvényeinek középpontjában egy tórendszer helyezkedik el, amik kellemesebbé teszik a természeti környezetet. Viszont mostanra a part mellett veszteglő csónakok csak jelzik, hogy jobb időben bizony a víz nem marad kihasználatlanul. A természet ottjártamkor még hódolt be teljesen a télnek, így elég zöld természetet is láthattam, amik szebb évszakokban jelentős mennyiségű rózsakerttel egészülnek ki. Bár a hely AAAA besorolását biztos még valami más is indokolhatta.
A hely kellemes kikapcsolódási hely lehet, én csak közel két óra alatt körbenéztem. Egy igazán kellemes természeti környezetbe látogathatunk el, bár a virágkertek mértékéből kiindulva valószínűleg a hely igazi szezonja nyáron lehet, amikor a kis pavilonokat nem csak fás liget, hanem virágzó rózsakertek is szegélyezik és a csónakkal lehet átszelni a központi szigetet körbeölelő tavat. Egyben az igazi pekingi életet is fellelhetjük, ahova a helyiek látogatnak ki jó időben élvezni a szabadidejüket.
