Elérkezett a megmérettetés pillanata, amikor mérlegre kerülnek az eddigi kínai tanulmányok. Az évek odahaza, és főként a hónapok ideát Kínában. Néha egészen meglepő belegondolni, hogy nagyjából 2 év otthoni tanulás jelent annyit összesen, mint amit itt az elmúlt 3 hónapban tanultam a kínai nyelvből. Sokat számít, hogy minden hétköznap órákat vagyok nyelvtanfolyamon és a való életben is alkalmam nyílik sokakkal kínaiul beszélni. Nem lebecsülendők persze az otthoni felkészítő évek sem, hiszen ha nem kezdek el már jóval régebben kínaiul tanulni, akkor nem lett volna mire építkeznem az elmúlt hónapokban. Az alapok pedig sokat számítanak, hiszen egy erős alapra sokat lehet építeni.
Az elmúlt 6 hétben ráadásul megdupláztam erőfeszítéseimet a kínai tanulás terén, ami a látogatott tanfolyami órák mennyiségét illeti, hiszen két másfél órás idősávban tanultam kínaiul. Az egyik kifejezetten a nyelvvizsgára való felkészítő kurzus volt, ahol ráadásul kiváló tanárhoz sikerült kerülnöm. Ha a mai vizsga eredményét megtudva lesz okom örülni, az részben neki is köszönhető. Aktív és lelkes tanárt ismertem meg a személyében, aki tényleg teljesítményre képes sarkallni az embert és egyben meg is tesz mindent, amit egy tanár megtehet, hogy megtanítsa ami a nyelvvizsgához szükséges. Ez a képzés persze így erősen célirányos, de világos cél esetén sokkal motiváltabb vagyok, hogy miért is küzdök és látok egy cél magam előtt, amit remélek elérni. Ezzel szemben a társalgási kínai óra haladt a maga megszokott medrében, és bár a dél-amerikai hallgatótársak elmaradtak és ezzel csökkent a spanyol hatás az órán, de kazahsztáni hallgatók jöttek és most már tényleg 4 spanyol, és 4 oroszul beszélő csoporttársra jutok egyedüli magyarként, akit csak az értetlenség övezne, ha az anyanyelvén szólalna meg.
A nyelvvizsga felkészítő tanfolyam üteme a vizsga közeledtével gyorsult, és ez mind több napi szótárazásra kényszerített rá. Az utóbbi hetekben már 3 órát voltam kínai órákon és másik 3-4 órát készültem a szállásomon. Beleértve a hétvégét is, hiszen múlt hétvégén is a nyelviskolában időztem egy próbavizsgán, majd annak a tanárommal közös megbeszélésén. Korábbi vizsgákat oldottunk meg egymás után, és így a különböző próbavizsgák alapján kirajzolódott a kép, hogy valahol pont a határvonalon mozgok. Néha kicsivel a határ alatt maradtam, máskor meghaladtam azt. Így szerintem a mai vizsga eredménye is nagy valószínűséggel valahol 55-65% közé várható, ahol 60% a küszöb. Bízom benne, hogy ezúttal az eredményem inkább kicsit több lett, mint kevesebb, de most egy három hetes várakozás következik az eredményekre, pedig a döntően feleletválasztós, összepárosítós kérdések miatt akár azonnal tudható lenne a dolgozat 95%-ának eredménye.
A vizsga mindenképpen helyzetképet ad majd arról meddig jutottam eddig, és a sok felkészüléssel töltött óra eredményeként biztosan javult a nyelvtudásom, márpedig a fő cél a nyelvtudás elsajátítása. A nyelvvizsgák ennek eszközei, részint igazolások a nyelv ismertéről, részint ösztönzők, amikre készülve megtettem, ami időm és erőm szerint lehetséges volt a cél érdekében. Az intenzív tanulást ezután sem szeretném abbahagyni, hiszen holnap is vár egy kínai óra. A mai eredmény egy pillanatkép lesz, de az élet és a kínai tanulás is megy tovább. Belül sajnálom is nyelvtanulási szempontból, hogy az ösztöndíj döntések eredményeként nem lehetek itt én is egy teljes évet, hiszen több idő alatt többet is tanulnék, főként a nyelvtudás gyorsuló ütemét számításba véve. Fél év azonban nagy lehetőség, amit ki kell használni és hitem szerint jól használom ki az ittlétemet.
