Két sikertelen kísérlet után úgy határoztam, hogy felhagyva magányos utazó szerepemmel egy kisebb turistacsoporthoz csapódok és idegenvezetés mellett jutok el a Ming császárok mauzóleumaihoz: A Ming Sírok a Pekinget körülvevő hegyek tövében találhatóak, pontosabban egy hegyektől övezett völgyben helyezkedik el a 13 császári síremlék, amely építészeti stílusában teljesen megegyezik a császári épületekkel más helyeken, amilyen a Tiltott Város. Az egybeesés nem véletlen, hiszen a császárok a túlvilágon is igényelték megszokott épületeiket, eszközeiket, és még a feleségeiket is (akiket melléjük temettek). Bár a Ming császárok száma több volt a 14 és 17 század közötti uralkodás alatt, mint 13, de a jelesebb császárok kaphattak itt saját emlékhelyet. A mai idő ráadásul a szélnek köszönhetően nagyon tiszta volt, ami fényképezésre kiváló feltételeket biztosított. Bár hideggel párosult.
A turistacsoporttal való utazásnak persze vannak előnyei és hátrányai is. Az előnyei közé tartozik, hogy az idegenvezetésnek köszönhetően az ember többet megtud a helyszínen, és a jelen helyszín esetében egyáltalán eljut a helyszínre. A pekingi tömegközlekedés csak virtuálisan csatlakozik a Ming Sírokhoz, a gyakorlatban nem érdemes nekivágni, csak majd a legújabb közvetlen metró elkészülése után. A hátrányai közé tartozik viszont az időkorlát, ami miatt a 3 látogatható sírból csak a legnagyobb központi síremléket kerestük fel a Changling-ot. Bár a hegy felé eltekintve a többi is nagyjából ugyanilyen kisebb méretben, de engem érdekelt volna a másik 2 megtekinthető sír is. A Szent Út nemkülönben, amely 7 km hosszú, bár látogatásra igazán érdemes csak a 7 szoborpáros állatait és a kapukat érdemes a Sírok előtt. A hely méretei óriásiak, még pekingi viszonylatban is, hiszen a völgyben kilométerekre egymástól helyezkednek el az egyes mauzóleumok, amik egyébként kisebb palotáknak felelnek meg. A Changlingnak is van központi pavilonja a kapuk mögött, majd egy hatalmas toronykapu mögött található maga a sírhegy. A sírhegybe azonban nem lehet bejutni, így maradtak a császári kiállítási tárgyak a nagy központi pavilonban. Meg természetesen a környező hegyek és rajtuk az aprónak látszó további császári mauzóleumok.
A kínai idegenforgalom kevésbé érdekes része volt a Jáde gyár, ahol a megmunkálás megnézése viszonylag kisebb szerepet kapott, ellentétben a turistáknak mindent magas áron eladni kívánó hatalmas eladási csarnokkal. Ahol az ember megvehet mindent, és főleg olyat, amire semmi szüksége sincs, és nem is lesz soha az életben. De mindezt legalább nagyon drágán. A pénzem viszont nem kívántam a mai nap nemesfémbe és drágakövekbe fektetni, így számomra az egész megmaradt az érdekes kövek kiállításánál és a csoport közös ebédjének színhelyeként. A minibuszos csoportunk összesen 6 turistát, az idegenvezetőt és a sofőrt jelentette. A többi turista átutazóban volt a városban, tényleg mint látogató. Egyébként némelyik jáde szobor esetében a szállíthatósághoz lehet az egész minibusz kellett volna, ha elbírta volna egyáltalán. Bár biztos akad aki emberméretű sárkány, oroszlán, vagy hajószobrot vesz.
Az út délutáni szakasza a Nagy Falhoz vezetett. Hallomásból már tudtam, hogy a Nagy Fal nem mindenhol ugyanolyan, már csak azért sem, mert az egymást követő császárok és egész dinasztiák építkezései nem feltétlenül követtek teljesen megegyező stílust. A Nagy Falhoz ezúttal Badaling-nál jutottunk el. Ez a korábbi Mutianyu-nél lévő szakaszhoz képest több eltérést is mutatott. Kezdetnek például nem kellett hegyet mászni, hanem egy út feletti bástyánál szerény mennyiségű lépcső után már a falon voltunk. Itt ugyanis egy kisebb erőd található a Nagy Falnál, amin egy út is keresztülhalad. A tornyok között található több nagyobb is, viszont a falon viszonylag kevés lépcső található. Ez néhol igen meredek helyeken is igaz, ami szerintem lefagyva nagyon balesetveszélyes lehet. Még szárazon is tanácsos lehet a korlátba kapaszkodni. A kilátás is elsősorban a hegygerincen végigfutó Nagy Falra és a környező hegyekre néz, és nem Peking egyes lakott térségeire. Érdemes tehát ezt a szakaszt is felkeresni, mert igazán szép látványban lehet részünk. Bár most kevesebb, mint egy órát időztem a falon sétálással. A szél miatt ugyanis olyan hideg volt, amit nagyon nehéz elviselni, hosszú távon meg lehetetlen. A hegytető eleve hidegebb, és télen erős szél mellett ez igen fagyos élményt jelentett. Az erődben szuvenírboltok a szokásos felszereléssel, de a környéken akad néhány egyéb épület is. A Nagy Fal esetében ez az elsőszámú turistahely, és a látottak alapján nem véletlenül. Lenyűgöző látvány volt látni, miként kanyarog végig a Fal a hegygerincen a Birodalom egykori határvonalaként a mongolok ellen. Micsoda hihetetlen teljesítmény volt megépíteni, és aztán fenntartani a századok során.
A városba visszaérkezve még részünk volt egy teaszertartás bemutatójában. Ami után megint egy halom pénzt lehetett volna teafüvekre költeni. De engem a történelmi látnivalók érdekeltek a mai nap, és többre értékeltem volna hosszabb időzést a Ming Síroknál megnézve a többi látogatási helyszínt. Bár kétségtelen, hogy a jáde és a tea is Kína része és a turistáknak ezek bemutatása szintén érdeklődésre tart számot, ha csak pár napjuk van a városban. Nekem is érdekes volt, mégha a történelmi látnivalókat jobban is kedvelem. Talán egyszer majd felfedezem a Ming Sírok többi részletét is, de mindenképpen tartalmas és szórakoztató nap volt. Tudom ajánlani az ilyen egynapos fizetett utakat a helyszínekre.
