A huszadik században már csak két kínai uralkodó tiszteletére emeltek mauzóleumot. Az egyiket 1908-ban Guangxu császárnak, aki az utolsó előtti Qing császár volt. Elődeivel ellentétben azonban azt a mauzóleumot vasból és bronzból emelték az utókornak és ma a nyugati Qing Császári Sírok között található. A másikat 1977-ben Mao Zedong elnöknek a Tiananmen Tér közepén. Mert noha Mao nem viselte a császári címet a kommunista Kína első embereként sokban mégis a kínai császárok sorába illik. Egyesítette Kínát és véget vetett a polgárháborúnak, mint több korábbi dinasztia alapító kínai császára, és uralkodása idején a Tiltott Város volt a közigazgatás szíve ugyanúgy, mint a megelőző két dinasztiának évszázadokig.
A Sárkány Évének első látogatási napján utam az Elnöki Mauzóleumba vezetett. Noha a belépés érvényes azonosító igazolvánnyal ingyenes, de a csomagmegőrző közel 300 Ft-ba került. Talán szükségtelen megjegyeznem, hogy erre a helyre többszörös biztonsági ellenőrzés után, és meglehetősen szűkkörű holmival lehet belépni. Többek között a fényképező eszközök minden létező típusa is tételesen tiltva van, így erről az látogatásról fényképek nélkül maradnak az emlékek. A bejutásig azonban hosszú sort kellett kiállnom. Lassú lépésben haladva közel két órán át tartott mire elértem a bejáratot. Ezen a napon messze nem én voltam az egyetlen látogató, hanem kínaiak további ezrei, tízezrei választották ki idelátogatásra. Nehéz szavakban leírni, ahogy a Tiananmen teret csigavonalba kanyarodva is megtölti a tömeg a bejutás felé araszolva. A tömegnek ezt a léptékét már tényleg csak az értheti, aki valaha járt itt, mert még kínai viszonylatban is felfoghatatlan.
Ha a Tiananmen teret egy pillanatra, mint uralkodói mauzóleumot fogjuk fel, akkor nehéz nem észrevenni a hasonlóságokat. Északról dél felé haladva a Nemzeti Zászlótól délre egy kétoldali falakon állandó vetítés zajlik, amely a Zászló felől nézve kialakítja a Kaput. Középen azonban nem egy hatalmas teknős tartja a kőtáblát, hanem a Népi Hősök Emlékműve alkotja az ég felé törő obeliszket. Emögött helyezkedik el maga az Emléképület, amely sokban megfelel a Császári Sírok központi pavilonjának. Bár nem fából készült. Kétszintes díszlépcsők emelik meg az épületet és korlátokkal a bejárat is három részre tagolódik. Az előcsarnokban az uralkodó: Mao Zedong fehér szobra fogadja a belépőt. A legtöbb kínai fehér virágot is elhelyezett a szobor előtt, amit szigorúan a helyszínen lehet csak megvenni. Majd a mögötte lévő teremben haladhatunk el a felravatalozott és balzsamozással ma is életszerű Mao mellett, akit az üvegfalon túlról nézhetünk meg. Bár itt nincs sírhegy, azért a hatást erősíti a Lélektornyokra is emlékeztető Zhengyang Kapu délnek tekintve. Valószínűleg a most leírt párhuzamok nem a véletlen művei, hanem az Elnöki Mauzóleumot és a ma ismert Tiananmen teret kialakító építészek tudatos munkája.
A két órás sorban állás után a folyamatos haladás érdekében nagyjából 5 percet lehet eltölteni benn, szintén lassan végighaladva a helyszínen. Mindenhol katonai és rendőri biztosítás mellett, akik egyben a folyamatos haladást is biztosítják. A kijáratnál pedig maoista emléktárgyak egész választéka vásárolható meg. Aztán még tettem egy kis sétát a téren és környékén, de a Qianmen út olyan szinten megtelt emberekkel, hogy üres férőhelyet alig láttam benne, így lemondtam egy újabb vásárolgatás és nézelődés lehetőségéről. Inkább hazatértem.
