A vizsgahétnek is vége lett, amikor először kellett számot adni egy komolyabb vizsgán az eddig tanultakról. Ez persze csak a 2 kötelező tantárgy, az általános és a szóbeli kínai vizsgáit jelenti, mivel két hét múlva fognak következni a választható tantárgyak évközi vizsgái. Remélem jól szerepeltem ezeken a vizsgákon, mert rendre előre felkészültem a tanórákra és a gyakorlófeladatokat is rendre mindig kidolgoztam időre.
A számonkérések után viszont jól esett végre kimozdulni a már megszokott városközpontból. Annál is inkább mert nagyon erős szmogköd telepedett rá a városra, aminek a belélegzése sem tűnt túl egészségesnek. Így Liboval és Tamással felkerekedtünk és a városhatárba utaztunk el. Noha a legtöbb kínai nem utazik még hétvégente sem, de az a kevés is zsúfolásig megtöltötte a külvárosba tartó buszokat, illetve autóval az utakat. Ezért a vártnál hosszabb idő után sikerült megérkeznünk a Ming Császársírok völgyébe, ahol úgy kellett keresztülszuszakolnunk magunkon a tömegen, amikor mi korábban leszálltunk.
Mivel elsőként mi nem valamelyik mauzóleumot néztük meg, hanem a Szent Utat, amely befelé vezet a völgybe és eredetileg az első ebbe a völgybe épített császári síremlékhez, a Changlinghoz vezet. Az út egy ötös kapuval kezdődik, de ott nem áll meg a busz, így azt csak az ablakból nézhettük meg most is. Ahogy a nagy piros hármaskaput is, mert egy kisebb megállónyi időbe telt mire a jegykezelő felfogta, hogy tényleg le akarunk szállni. Az átlagnál talán kicsit nagyobb, de amúgy szokványos hármaskaput így szintén csak a buszból és az útról visszatekintve láttuk. Viszont a lényeges részeket meg tudtuk nézni. Dél felől léptünk be a útra és befelé indultunk a völgybe.
Elsőként egy hatalmas táblatorony fogadott minket, benne egy hatalmas teknőssel amely a táblát a hátán hordozta és a torony négy sarkától távolabb pedig még négy oszlop is magasodott. Az idő még egészen kellemes volt, és a növények is egészen zöld színnel övezték a kőutat, bár néhol már színes levelekkel is találkozhattunk. A táblatornyot elhagyva következtek a különböző állatok az út két oldalát szegélyezve először ülő, majd álló helyzetben. Többek között oroszlán, elefánt, teve, ló és valamiféle sárkányszerűség is. Aztán az állatszobrokat emberek hatalmas szobrai váltották, akik a kínai császári udvar tanácsadóit, papjait, katonáit ábrázolták. Végül pedig a hármas sárkányos kapu, ahol a látogatási szekció véget ér, és mi buszra szállva indultunk tovább.
Onnan a Dinglinghez érkeztünk, és az idő most annyira jó volt, hogy a sírhegy oldalából egészen jó fényképeket lehetett készíteni a lassan pirosba boruló hegyoldalakról. Aztán lementünk a föld alá is, hogy a sír katakombáit is bejárjuk. Mivel ez a leginkább látogatott hely, turistacsoportok is szinte egymás nyakában járva haladtak folyamatosan keresztül a helyszínen. Mire feljöttünk a föld alól az idő már romlásnak indult és a köd elkezdte megülni a tájat. Szerencsére a belvároshoz képest még így is kisebb maradt. Szóval a szomszédos Zhaolingról még mindig tudtunk panoráma képet csinálni a Dinglingról és persze a körülötte lévő gyümölcsösről. Mivel a Zhaoling igazából egy kis faluban fekszik, így mindenfelé éppen beérett narancsszínű barackszerű gyümölcsöktől roskadó fákat is láttunk, amelyek övezték a helyet. Főleg mivel most a sírhegyet övező várfalon is körbesétálhattunk, mégha a sírhegybe lemenni nem is lehet.
Más volt most ősszel, és még alapvetően zöld természettől övezve látni az egykori dinasztia látogatható sírjait. Ahol korábban csak csupasz fákat is tetszhalott természetet láttam, most minden élő és zöld volt, gyakran ezekkel a narancsszínű gyümölcsökkel. Utazásunk végén pedig a Changlinghoz is ellátogattunk, mint legnagyobb központi sírhelyhez. A méretek tekintetében itt minden sokszorosa a többi sírhelyhez képest, az emberek apró pontokká válnak benne és még éppen a közelgő naplemente előtt sikerült végigjárnunk a helyet. A buszokkal egyébként nagy szerencsénk volt, perceken belül jött mindig egy, amikor a helyszínek között utaztunk, ami annál is nagyobb szerencse, mert ezek a buszok általában félóránként közlekednek. Szóval hosszú, de élménydús hétvégi kirándulásban volt részünk.
