Telnek a napok Peking mindennapjaiban. A november ráadásul különösen megterhelő időszakra sikerül, hiszen a megszokott órák mellé immár negyedik hete minden este plusz másfél óra kínai tanfolyam is társul. Mivel december legelején tervezek részt venni a HSK 5-ös kínai nyelvvizsgán, így beiratkoztam egy hat hetes tanfolyamra, amiből még közel két hét van hátra. Ez otthon a C1-es felsőfokú írásbelinek felelne meg. Remélhetőleg a nyelvvizsga sikerülni fog és egy időre nyugalmasabb időszak jön utána, és szabadabbak lesznek az estéim. A tanfolyam jó, a tanár ugyanaz, akihez tavaly is jártam a HSK 4-es felkészülés alatt. Nem is véletlenül tértem vissza az ő óráihoz. Az egyetemi nyelvvizsga felkészítő órák nem tűntek túl hatékonynak a kiírás alapján, hiszen hetente egyszer vannak, és ráadásul pár hetente a tanárok is cserélődnek. Jobbnak tartom a mindennapos felkészülést, ugyanazzal a már bevált tanárral.
Az elmúlt hétvégén emellett volt egy magyar zenei koncert is Kodály Zoltán emlékére. A Magyar Nagykövetségnek köszönhetően volt szerencsém részt venni az események, hiszen egyfelől tőlük értesültünk róla, másfelől kaptunk ingyenes belépőjegyeket is. A klasszikus zene egyébként is élvezhetőbb szerintem mint a modern zenék, és örültem hogy magyar énekesek előadásában magyar zenét hallhattam, bár a második felvonás, ahol már zenekarral és egy nagy kórussal is kiegészült az előadás a kínai előadók kerültek többségbe. Szóval üdítő színfolt volt ez, amely megidézte hazánkat itt a messzi vidéken.
Az egyetemi tanórák telnek a maguk rendje szerint, hetente 20 órában tanulok kínaiul, és szerintem ennek az intenzív tempónak köszönhetően jelentősen sikerült fejlődnöm az eltelt kicsit több mint két hónapban. Az első vizsgán eredményei alapján általában olyan 80-90% között tudtam teljesíteni, kivéve a hallgatási készség órát, ahol ez kicsit gyengébb. A lényeges mondjuk a nyelvvizsga eredménye lesz, nem az egyetemi vizsgák, ahol a bukást kell csak elkerülnöm, hiszen aligha fognak bárhova is beszámítani az itteni érdemjegyeim. Meg aztán november végén jön az újabb vizsgahét, két vizsgával. Szóval épp a nyelvvizsga, ugyanazon a héten az egyetemen is megmérettetik a tudásom.
A rengeteg kínai tanulás mellé társul még pár egyéb feladat is, és fontos tanulmányi feladatként a doktori disszertációm írása. Amit szintén most november elején tudtam újult lendülettel elkezdeni írni, ahogy megérkeztek a doktori kutatás eredményei. Szóval ahogy tudok elemzek és írok, ám ez nem egy pár napos munka, szóval el fog telni nem kevés idő, mire kikerekedik a disszertációm és egy leadható változat is elkészül. Persze reményeim szerint ez a tél végéig megtörténhet, hiszen január közepétől február közepéig nem lesznek egyetemi órák, és HSK vizsgalehetőség sem. Egyelőre viszont marad a napi 8-12 óra tanulás és munkálkodás, amely elég fárasztó, főleg legalább heti 6 napban.
Hétvégén is legalább egy napot készüléssel töltök, hogy ne maradjak le. Így aztán utazni nem sok időm maradt mostanában. Bár éppen ma sikerült visszalátogatnom a Ming kori városfalhoz, és készíteni újabb fényképeket a tiszta kék ég előterében. De ez egy másfél órás kirándulás volt a falnál, kihasználva, hogy ma szokatlanul tiszta volt az ég, a levegő, sütött a nap, és kellemesen enyhe volt az idő. Az ősz már eléggé a legvégét járja, egyre több a teljesen csupasz fa, amelyek mind jobban emlékeztetnek a tél feltartoztathatatlan érkezésére. Szerencsére fagy napközben nincs, és éjjel is alig megy fagypont alá a hőmérséklet egy kis időre. Jó volt picit kiszabadulni egy parkos történelmi helyszínre, lazítani egy kicsit a rengeteg teendő közepette.
